Jeles napok

A nyári napfordulóhoz (június 21.) közeli Keresztelő Szent János (szlávosan Szent Iván) ünnepe (június 24.) ősi gyökerekhez vezethető vissza. Ilyenkor a leghosszabbak a nappalok, legrövidebbek az éjszakák.
A nemrég még virágba borult természet már gyümölcsöt érlel. A hajtások növekedése leáll, a termés (következő nemzedék) súlya ekkortól már lefelé húzza az ágakat.
A Krisztusnál fél évvel idősebb Keresztelő Szent János magát a Messiás előfutárának tartotta. Jézus megkeresztelése után ezt mondta: "...most az én örömöm teljes. Neki növekednie kell, nekem kisebbednem." (János evangéliuma) Ugyanezt a folyamatot ünnepelték a régi közösségek. A bajt elűző, a fényt és a szeretet melegét megerősítő szentiványi tűz ünnepén minden korosztály részt vett. "Egyik szögén ülnek szép öregemberek, / Másik szögén ülnek szép öregasszonyok, / Harmadikán ülnek szép ifjú legények, / Negyedikén ülnek szép hajadon lányok." Általában magaslaton gyújtották meg a tüzeket, hogy fényük bevilágítsa, jelképesen megtisztítsa az egész környéket. Ünnepélyesen tűzbe rázták a bajokat, tetűt, bolhát és betegségeket, miközben az öregasszonyok párolták az illatos gyógyító füveket. "Ég a tyűz, szentiváni tyűz. / Hagy égjen, csak hagy lobogjon, / Minden sánta meggyógyuljon, / Az épkézláb ne sántuljon, / A világ ne vakoskodjon!" A tűznél minden leányt összeénekeltek egy legénnyel, hogy az Életnek ez a szép folyama sohase szakadjon meg.