Jeles napok

Népünk nyelvén Kármélus, Kapullárés, máshol Kalmárvölgyi Boldogasszonyként is tisztelik Kármelhegyi vagy Skapullárés Boldogasszonyt. A hagyomány szerint Kármel hegyén, ahol Illés próféta remetéskedett, angyalok és szentek kíséretében megjelent Mária, és egy skapullárét (vállruhát) nyújtott át azzal az ígérettel, hogy aki ebben hal meg, az nem jut a pokol tüzére. Kármelhegyi Boldogasszony a betegek, haldoklók és a tisztítótűzben szenvedők védője.
Tiszteletére, főként a magyarlakta területeken, számtalan imaközösség, Skapuláré társulatok alakultak, amelyek tagjai a szenvedőkért rendszeresen imádkoznak. "Emeld fel Máriához a skapulárét, / Ez vigasztal, ez oltalmaz, ha bármi kár ér. / Bármilyen nagy a veszély, Mária segít, ne félj! / Áldó karja feléd tárul, csak benne remélj!" Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén (július 15.) régen sokszor napokig gyalog zarándokoltak a hívők a Mária-kegyhelyekre, hogy magukért és szeretteikért könyörögjenek: "Szűzanyám én szépen kérlek, add vissza az egészségem, / Kétségbe esni ne hagyjál, a szívembe békét adjál! / És ha eljön majd az óra, s indulok a nagy útra, / Térden állva, leborulva sóhajtom ki lelkemet, / Szűzanyám, hogy Veled legyek." (Skapulárés ima).  Szép szokás volt hajdan, hogy a búcsún nyert erőt és kegyelmet az otthon maradottakkal és mindenkivel, akivel útközben találkoztak, kézfogással megosztották: "Részed legyen a búcsújárásomban!" Akinek adták, így felelt: "Engedje meg az Isten!" (Jókai Mária gyűjtése).