Van egy történetünk

Minden népnek van eredetmondája, mert mindegyik büszke, és méltó választ akart adni arra a kérdésre, honnan jött, kitől származik, hogyan alakította ki hazáját. Ezek a legendák féltve őrzött kincsek az adott nép szívében, kultúrájában. Aztán vannak kisebb-nagyobb történetek, sztorik, amelyek azért keletkeztek, mert egy-egy furcsa eset, titokzatos esemény magyarázatot igényelt. Ilyenkor az a magyarázat ragadt meg az emberek emlékezetében, amelyik a legfantáziadúsabb, legregényesebb volt. Hiába cáfolta százszor is a tudomány, makacsul tartják magukat, akár a mai napig. Az európai történelem tele van ilyen kisebb-nagyobb mesékkel.
Nagy népek persze bővelkednek történetekben. Mint ahogyan a nagy mesélőkedvvel megáldott franciák is. Ilyen például a Vasálarcos esete, amelyről regények, színdarabok, filmek tucatjai készültek, pedig nagyon úgy fest, hogy semmi valóságos alapja nincsen. Mégis, Franciaországon túl is mindenki hallott már XIII. Lajos (állítólagos) ikerfiairól, akik közül az egyiket fivére börtönbe vetette (más feldolgozásban egyikük törvényes, másikuk szerelemgyerek volt), de aztán kiszabadulva mégis őbelőle vált (volna) a későbbi Napkirály.
Mégis a bájos kis történetek, a nagy történelmi események kísérői adják legjobban vissza a kor hangulatát. Mert kétlem például, hogy a franciákon kívül különösebben izgatna bárkit, hogy Napóleon gyomorrákban vagy arzénmérgezésben halt-e meg (kétszáz éve veszekednek rajta a kutatók). Ám a császár kémjének hitt majomról szívesebben hallunk, pedig ez is egyike az aligha igazolható, mégis újra felröppenő apró sztoriknak.
A legendák szerint a napóleoni háborúk idején egy francia hadihajó zátonyra futott a brit partokon, Hartlepool közelében. A halászok a hajó roncsai között egy felöltöztetett majmot is találtak, s mivel öltözéke miatt francia kémnek hitték, felakasztották. Korábban bizonyára nem láttak még ilyen szerzetet, ezért előfordulhatott, hogy alacsony növésű embernek nézték.
Hogy most miért éledt fel ez a régi történet? Mert nemrég különös csontokat mosott ki a tenger egy földcsuszamlás helyén ezen a környéken. Bár a szakvizsgálatok hamarosan kiderítették, hogy a lábszárcsontok egy őskori szarvas maradványai, felbolydult a helyi sajtó, majd ezt követően az egész brit média jelentős teret szentelt a felakasztott majom történetének. Lehet persze, hogy a "kémmel" való sok foglalkozásban szerepet játszik a témaszegény uborkaszezon is. Mindenesetre a helybeliek hallani sem akarnak róla, hogy megfosszák őket kedvenc majomlegendájuktól. Igazuk is van, végtére is kinek ártanak vele?