Évfordulók

Négyszázharmincöt éve született Pázmány Péter (1570-1637) esztergomi érsek, barokk irodalmunk legkiemelkedőbb egyénisége.
A magyar ellenreformáció vezéralakja protestáns családból származott, diákkorában tért át a katolikus hitre. A jezsuita rend tagjaként külföldi egyetemeken tanult. 1616-ban turóci prépost, majd esztergomi érsek, 1629-ben bíboros lett. A Habsburg-uralom legfőbb hazai támogatójaként számos főúri családot rekatolizált. Szervezőtehetségének és áldozatkészségének köszönhető a nagyszombati egyetem és a bécsi felsőbb papnevelő intézet (a mai ELTE őse és a későbbi Pazmaneum) alapítása. Prédikációi, imádságai irányt szabtak a magyar irodalmi nyelv fejlődésének. A nagy hatású szónok életművét imádságos könyve, levelei, hitbuzgalmi írásai alkotják.
Félelmetes tekintélyét vitairataival szerezte, amelyekben az élőbeszédet szónoki művészetté emelte. A logikát érzelmi telítettséggel párosította, gyakran élt a szatíra, a gúny eszközeivel. "A katolikus restauráció bajnoka visszafelé évtizedekre megfelelt minden protestáns vitairatnak, demokratikus nemtörődömséggel hadakozott büszke udvari papok és névtelen falusi iskolamesterek ellen, a legcsekélyebb megmozdulást sem hagyta felelet nélkül" - jellemezte Szerb Antal. Vörösmarty reformkori epigrammájában a főpap nevét az ember- és hazaszeretet eszméjével kapcsolta össze: "Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben, / Megtért térítő állok az Isten előtt, / S hirdetek új tudományt: oh halld, s vedd szívre magyar nép: / Legszentebb vallás a haza s emberiség."