Évfordulók

József Attila és Illyés Gyula tette verseiben halhatatlanná Kozmutza Flórát (1905-1995). A két nagy költő múzsája, a Flóra-versek ihletője száz éve született. József Attila élete utolsó esztendejében találkozott a gyógypedagógus és pszichológus végzettségű fiatal nővel, és azonnal beleszeretett. "Kilenc hónapon át ismertük egymást... Menedéket keresett. Már az első percben elhatározta, hogy megkéri a kezemet. Csak lassan fejlődött ki, hogy áldozattal bár, de hozzáköthetném az életem" - írta évtizedekkel később emlékirataiban az asszony, akitől József Attila azt kívánta, hogy kétes létben a bizonyosság legyen. "Bebujtattál engemet / talpig nehéz hűségbe", "félve-ocsudva szeretlek, beleborzongok, látván, / hogy nélküled éltem", "egész világom ege lettél", "én úgy szeretlek, mint a gyermek / s épp olyan kegyetlen vagyok" - áradt Flóra felé a kétségbeesett vallomás. A költőzseni halála után Flóra élete társát Illyés Gyulában találta meg. Gyönyörű sorok őrzik az alakját, de nevét a férje versben sohasem írhatta le, az a másik költő életművéhez tartozik. Illyés nagyra becsülte feleségét, érzéseit szemérmes lírájának gyöngyszemei őrzik: "Tőled jön a fény rám. / Elrendeződik a világ", "Szép másvilágom! Búmat felező, / minden örömöm megkétszerező!", "Két sebesült, akik / egymást fölváltva viszik - a sírig!" , "csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék, / hogy megtaláljalak". Illyés Gyuláné évtizedeken át a Gyógypedagógiai Főiskola tanáraként, majd vezetőjeként a sérült gyermekek és felnőttek megfelelő kezeléséért tevékenykedett.