Jeles napok

Az ókori Savaria, a mai Szombathely szülötte Szent Márton, aki mint Krisztus katonája hosszú utat járt be. Küldetése a franciaországi Tours-ba vezérelte, ahol püspökként szolgált, de a koldusok életét élte. Egy francia legenda szerint Márton a hun királyoktól származik. Ősét a rómaiak legyőzték, trónjától megfosztották, de mint hadvezért a seregükben megtartották. Elődeit követően Mártont is hadra fogták, aki ott is inkább a hit szolgálatába állt. Akkori törvények szerint a katonák díszes öltözékének fele a hadsereg, fele a katonák tulajdona volt. Márton híres legendája, amikor télvíz idején köpenyét kardjával kettévágta, és azt egy didergő koldusnak adta, már mutatta jellemét - hisz ő, amije volt, mindenét a szegénynek adta. Másik legendájában a katonaságot elhagyó Mártont gyávasággal vádolták, amiért a barbárokkal szemben nem fogott fegyvert. Ő a Sátánt tartotta ellenségének. A barbárok táborába Krisztus nevében, fegyvertelenül ment - s letették a fegyvert. Szent István ennek emlékére festtette zászlóira a hadverő Szent Márton képét. A néphagyományban Márton a pásztoroknak is védője. Egy disznóvész idején megjelent a segítségét kérő gazda álmában, és egy zöldellő ágat nyújtott át, ami az ősi hitvilágban a gonoszűzés eszköze. A szent névnapján (november 11.) a "Márton vesszejével" a pásztorok így köszöntenek: "Ahány ága-boga Szent Márton vesszejének, annyi szaporodása legyen a tehénnek! Adjon Isten bort, búzát, békességet, ha meghalunk, lelkünknek üdvösséget!"