Jeles napok

Az év legsötétebb napján, a téli napfordulón van Szent Tamás apostol, másik nevén Didimusz (azaz kettős) névünnepe. Szent Koronánk alsó pántján, a nyak feletti részen, nagyrészt takarásban tűnik fel az alakja - éppúgy, ahogy napján a világosságot a sötétség uralja. Ilyenkor így csendül fel az adventi ének: "Ó jöjj, ó jöjj el, Napkelet / mert éjben járunk nélküled, / Jöjj el igaz Napunk, halld imánk, / és fényességed áraszd ránk." A kétkedés, a hitetlenség sötétségét így oszlatja el: "Sátány lódulj, s ne állj ott! / Hol Isten őríz híveit / Ki győzedelmet kinek biztosít." Tamás apostol a "hitetlen" jelzőt folyamatos bizonyságszerzési vágya miatt kapta. Amikor a többi tanítványnak a kereszthalála után feltámadt Krisztus megjelent, Tamás nem volt jelen. A többiek örömhírében Tamás kétkedett: "Hacsak nem látom a kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem... nem hiszem." Nyolc nap múlva Jézus ismét megjelent, és Tamáshoz fordult: "Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet, és tedd az oldalamba. Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás Jézus sebeit érintvén fölkiáltott: "Én Uram, én Istenem!" (János evangéliuma) A "hitetlen" megbizonyosodott Jézus testi feltámadásáról, ezzel Tamás apostol az örök életbe vetett hit legfőbb "támasza" lett! Névnapja után, a már oszladozó sötétségben, így csendül fel az adventi ének: "Te Úr vagy minden nép fölött, / és Szegletkő, mely összeköt, / sárból formáltad hívedet, / most jöjj, s fejezd be művedet!"