Évfordulók

Kétszáz éve irodalmunk egyik alapműve a Lúdas Matyi. A hexameterben írt elbeszélő költemény szerzője, Fazekas Mihály 240 esztendeje éppen január 6-án született Debrecenben (1766-1828). A cívis város félig kézműves, félig értelmiségi polgár rétegéből származó ifjú abbahagyta tanulmányait, és beállt közhuszárnak. Részt vett II. József törökök elleni hadjáratában, harcolt a francia háborúkban. A vérontástól megundorodva harmincévesen lemondott katonai rangjáról, és hazatért. Földi javakban nem dúskált ugyan, de a maga uraként élhetett. Gazdálkodott, kertjét művelte, költészettel, botanikával foglalkozott. A növénytan, a természettudományok népszerűsítése meg az irodalom egyaránt vonzotta az agglegényként élő, szemlélődésre, filozofálásra hajlamos poétát. Legjobb barátja, Csokonai Főhadnagy Fazekas úrhoz címzett versében olyan ember portréját rajzolja meg, aki az álságos világtól elfordulva kertészként a természet szépségében talál vigaszt. "Számlálgatja víg orcával / Az ezüst jácintokat / S az ibolyák aranyával / A szagos gyémántokat." Szentimentális és rokokó bájú versek után 1804-ben írta meg fő művét Lúdas Matyi, egy eredeti magyar rege címmel. Ez az első alkotás irodalmunkban, amely népmesei tárgyat népmesei eszközökkel, hiteles népmesei hangon dolgozott fel. Fazekas ókori asszíriai vándormotívum moldvai csángó vagy román változatát ismerve öntötte versbe a történetet.