Jeles napok

Vértanú Szent Bálint (Valentinus) Claudius császár idején volt tiszteletreméltó pap (püspök) és orvos. Néhány forrás szerint két, azonos korban élő Szent Bálint volt, máshol a kettejükhöz fűződő történetek egyazon személyről szólnak. Bálint nevének jelentése: erőt bíró, erős újonc. Egyik legendája szerint a hitéért tömlöcbe vetett Bálinthoz így szólt a prefektusa: "Krisztus a világosság? Elhiszem, ha lányomat, aki régóta vak, megvilágosítja!" Bálint imájára a lány visszanyerte a látását, ami megerősítette hitében őt és a családját. A másik történetben Szent Bálint püspök kertjének virágaival köszöntötte a jegyespárokat. Ő ezért az igaz szerelmesek védőszentje, napja (február 14.) a szerelmesek ünnepe lett. Nemzeti költészetünk "nagy szerelmese", Balassi Bálint magát születése óta Vénusz és Cupido szolgájának és vitézének nevezte. Gyönyörű énekeiben megvallja csetlését-botlását, de gyengeségében is bízik a hit erejében: "Anyámnak méhében bűnben fogontattam, / Melyből noha Tőled (Uram) kimosogattattam; / De gyarlón maradtam, / És annak utána visszatántorodtam. / Sokasága bűnömnek rettegtet engemet, / Csak irgalmasságod bíztatja szívemet, / Siratván bűnömet; / És szívből óhajtom kegyelmességedet." Honszerelem-költészetével Balassi a Bálint-napot az irodalmi vetélkedők jeles napjává tette: "Oh kedves nemzetem, hazám, édes felem! / Kivel szerelmetes mind tavaszom, telem: / Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem, / Nálad, hogy szeretlek, légyen e vers jelem."