Évfordulók

Zseniális színésznőnek tartotta a szakma és a közönség egyaránt a 95 esztendeje született Kiss Manyit (1911-1971). A szeretet jelének számított, hogy pályatársai, nézői és kritikusai egyaránt Manyikának szólították. Távol állt tőle minden fennkölt "művésznőség", ahogyan sosem tett különbséget könnyű vagy komoly műfaj között sem. Ezer apró megfigyeléssel tette egyénivé, töltötte meg élettel minden szerepét. Csodálatos egyszerűséggel beszélt vígjátéki és drámai alakításainak születéséről: "Én sose vesződöm a szereppel. Elolvasom, átgondolom, kitalálom: ki vagyok? mi vagyok? A többi jön magától. Sokszor csodálkozom a kollégáimon, akik a bemutató előtt egész könyvtárakat átrágcsálnak. Én még egy sort se olvastam a szerepeimhez. Minek? Vagy beletalálok, vagy úgyis hiába." Tizenöt esztendősen kezdte a színi pályát Kolozsvárott. Számos vidéki és pesti színházban lépett fel, 1954-től haláláig a Madách Színház vezető művészeként formálta remekbe alakításait. Népszerűségét több mint száz filmszerepe is növelte. Pályatársa, Huszti Péter csodálattal adózott a természetes játékstílust képviselő, komikának és tragikának egyaránt nagyszerű jellemábrázoló művész tehetsége előtt. "Titok volt törékenysége, keménysége, ereje és egész varázslatos madárka lénye is. Úgy próbált, úgy építette szerepeit, ahogy jött-ment, ahogy élt. Észrevétlenül! Észrevétlenül, magától értetődően formálódtak szájában a szavak, a mondatok, épült kezében a szerep, kelt életre közelében a darab."