Évfordulók

Szegény székely unitárius pap volt az édesapja a 195 éve született Kriza Jánosnak (1811-1875). Az ő nyomdokain haladt, amikor bölcseleti, jogi és teológiai tanulmányok után a kolozsvári unitárius egyház lelkészévé választották. A vallás és a költészet töltötte be mindennapjait. A berlini egyetemen Herder és a Grimm testvérek művei a népköltészetre irányították a figyelmét. A reformkor szellemét tükröző lírája népies, szerelmes versekből, epigrammákból, hazafias és katonadalokból áll. Poétaként nem korszakos jelentőségű, ám nagy fordulatot hozott életében, amikor 1840 körül érdeklődése a székely népköltészet kincseinek összegyűjtésére irányult. Hervadhatatlan érdemeket szerzett népköltészeti gyűjtőként. Legnagyobb érdeme a székely népballadakincs felfedezése. Főként népballadákat gyűjtött, a legtöbb klasszikus darabjukat ő jelentette meg először. Gyűjteménye népmeséket, dalokat, találós kérdéseket, gúnyverseket, regösénekeket, mondókákat, táncszókat, közmondásokat, népi sajátosságokat is tartalmaz. Egy tájszótár és egy rövid tanulmány a székely nyelvjárásokról teszi teljessé. Műve kiadására 1843-ban előfizetést is hirdetett, de pártolók híján nem tudta kiadni. A Vadrózsák című gyűjtemény - első modern szempontú népköltési kiadványunk - csak húsz év múlva, gróf Mikó Imre költségén jelenhetett meg, így Erdélyi János gyűjtése megelőzte. Az ekkor már püspökké választott Kriza kiejtéshez híven, a tájszólást megőrizve közölte a szöveget. Néprajztudományunk első jelentős vitáját, a Vadrózsa-pört ez a kötet váltotta ki.