Van egy történetünk

Restelkednek kissé most a bajorok, amiért ilyen csúf véget ért a nagy medvekaland. S valóban szomorú, hogy a XXI. században nem találnak más megoldást egy kóbor maci semlegesítésére, mint a megölését.
Pedig Bruno megjelenését a bajor erdőkben nagy lelkesedés fogadta, hiszen Németországban százhetven éve nem észleltek vadon élő medvét. A hatalmas, gyönyörű, fiatal hím állat egy észak-olaszországi természetvédelmi övezetből szökött meg. Hivatalos neve JJ1, ami az anya- és az apaállat nevére, Jurkára és Jozéra utal. Otthon van egy ikertestvére is, JJ2. Egyébként a mama és az öcs is közismert izgága alak, bár szökésre még egyikük sem vetemedett. Bruno azonban nagy ügyességről és ravaszságról tett tanúbizonyságot, amikor jó másfél hónapon át sikerült üldözőit leráznia.
Május közepén tűnt fel Németországban, ahol hatalmas médiaérdeklődésre tett szert, népszerűsége lekörözte a futballsztárokét is. A hatóságok és persze a környéken élő parasztok lelkesedése már jóval kisebb volt, különösen attól kezdve, amikor Bruno rákapott a nyúlketrecek kifosztására, a legelésző nyájakból elmart bárányokra, kecskegidákra. A medve, a siker ízétől megmámorosodva, egyre szemtelenebb lett. Például az egyik falu rendőrőrsének kertjében málnabokrot fosztogatott, máshol meg olyan közel került a lakóházhoz, hogy kigyulladtak a mozgásérzékelő lámpák. Országúton, sőt autópályán is baktatott teljes lelki nyugalommal. Így hát a bajor környezetvédelmi miniszter kilövési engedélyt adott rá. Ez persze kiváltotta az állatvédők haragját. "Nevetségessé tesszük magunkat a világ előtt! Szörnyű és felháborító az eljárás! Minden lelőtt elefántért könnyeket hullajtunk, de nekünk sem jut okosabb az eszünkbe, mint a lövés!" - háborgott a német állatvédő szövetség elnöke. Fiatal aktivisták azt tervezték, hogy medvének öltöznek, és addig járják az Alpokat, bizonytalanságban tartva a vadászokat, amíg vissza nem vonják a kilövési parancsot. Először meg is hátráltak a hatóságok. Megpróbálták élve elfogni a mackót. Finn specialistákat hozattak, keresőkutyákkal; csakhogy a finn kutyák számára túl melegnek bizonyult az éghajlat, állandó szomjúságuk miatt lelassultak, s csak bottal üthették Bruno nyomát. Az erős medve például egy olyan hómezőn fél óra alatt kelt át, amelyhez a medvekommandónak két és fél óra kellett. Próbálkoztak nőstény medve által kibocsájtott illatanyaggal lépre csalni. Ám az ifjoncot még nem érdekelte a széptevés.
Népszerűsége időközben nőttön nőtt. Az idegenforgalom szépen fellendült, medveleső túrákat szerveztek a környékre. A tévéhíradók és az újságok szinte állandó rovatot nyitottak Bruno kalandjainak. Több állatkert is felajánlotta, hogy ha sikerül élve elfogni, szívesen befogadják. Hát nem sikerült. A hatóságok azzal magyarázzák az éleslövészetet, hogy a medve egyre vakmerőbb lett, s nem akarták megvárni, hogy esetleg egy kisgyereket elkapjon a faluszélen. De azért mégis kár, hogy így történt.