Jeles napok

A középkorban sóbányái jövedelméből gazdagon virágzó erdélyi város, Szék történelmébe 1717. Szent Bertalan napja (augusztus 24.) örökös gyásznapként vonult be. A tatárok ekkor rátámadtak a városra, templomát feldúlták, a védtelen lakosságot lemészárolták. Gyermekekkel, asszonyokkal együtt alig százan maradtak csak életben, de ők erős hittel és akarattal romjaiból újjáépítették a településüket. Szent Bertalan napja azóta Széken a gyász s egyben a megmaradás ünnepe. Sajátos népviseletük is erre emlékeztet: a fekete és piros (gyász és a vér színe) uralkodik, de ott van egy kevéske zöld is, ami a remény jele. Szent Bertalan - Szék védőszentje - napjához 1717 óta apáról fiúra öröklődő fogadalmak kötődnek. A falubeliek előtte nagytakarítást végeznek, virágokat ültetnek, várják haza elköltözött gyermekeiket. Ezen a napon sokan böjtölnek, a református templomban háromszor van engesztelő istentisztelet. A magyar államisággal egyidős Szék múltja és jövője szinte a nemzet tükre. Ezredik évfordulóján, Szent Bertalan napján Tőkés László Király-hágó melléki püspök így beszélt: "Az ezer év jajokkal, meghurcolásokkal telt. Hogy sorsunkon felülemelkedjünk, azt kell tennünk, amit a székiek századokon át tettek: elmentek idegenbe dolgozni, de munkájuk gyümölcséből itt építkeztek, itt szaporodtak, itt gyarapodtak. Most többet kell tennetek! Ne menjetek el, mert mi, akik itt maradunk, szegényebbek leszünk. Annyival szegényebbek, ahányan itthagytok bennünket!"