Jeles napok

A III. században élt Szent Lőrinc ókeresztény diakónus (egyházi segítő) történetében számtalan a kérdőjel. A róla szóló legenda szerint Philippus császár idején élt, és Szent Sixtus pápának volt a segítője. A császárt Decius nevű katonája orvul meggyilkolta, és maga ült a trónjára. Philippus fia félelmében elmenekült, de előbb apja kincseit Sixtus pápa és Lőrinc segítségével szétosztotta a szegények között. Ebbéli dühében a bálványimádó Decius előbb meggyilkoltatta az öreg pápát, majd Lőrincet válogatott kínzásokkal vallatta. Éjszakánként így fenyegette: "Vagy áldozol végre az isteneknek, vagy az egész éjszakát kínzásoddal töltjük el!" Lőrinc erre így felelt: "Az én éjszakámban nincs sötét, minden fényben ragyog benne." A szolgák erre levetkőztették, és tüzes rostélyon halálra égették. Szent Lőrinc-nap (augusztus 10.) táján éjszakánként nagyon sok a hullócsillag. Ilyenkor azt mondják: Lőrinc az égből tüzes könnyeket hullat, és teljesül egy kívánságunk, amit addig kérünk, amíg lehull a csillag. Szent Lőrinc a pékek és cukrászok patrónusa, a vendéglátóhelyek gyakori névadója. Sok a Szent Lőrinc patika is, talán egyik legendája miatt. Egy neki szentelt templom javításánál rövid volt az egyik gerenda. A pap kérte Lőrincet, hogy ő, aki a szegényeket mindig gyámolította, most őt se hagyja cserben. Erre hirtelen úgy megnőtt a gerenda, hogy nagy részét le kellett vágni. Ezt a pap összeaprította, és számtalan betegséget meggyógyított vele.