Jeles napok

A régiek még hittel vallották, hogy "Hasztalan az ember sok iparkodása, ha nem járul hozzá Isten áldása." A Takarékosság Világnapján (október 31.) tekintsünk vissza, hogyan hiteleztek a közösségek bajba jutott társaiknak: "Amikor még nem volt állatbiztosítás, igen nagy kár érte a gazdát, ha eltört a marhája lába, és gyorsan le kellett vágnia. Ez a veszély mindenkit fenyegetett. Úgy segítettek egymáson, hogy mindenki annyi húst vett ilyenkor, hogy elfogyjon az egész, és az illető kára némileg megtérüljön. Részvéttel voltak a bajba jutott testvérrel szemben, nem volt olyan jelszó, hogy ha baj ért, az a te bajod!" "Megajánlásokból összegyűjtöttek egy zab-magtárt. Ezt kamatra kiadták annak, aki vetéskor vagy hízlaláskor meg volt szorulva. Egy köbölre (4 véka) fizettek egy véka (28 liter) kamatot. Ez gyarapította is a készletet. Volt olyan is, aki pénzben meg volt szorulva, kivette a zabot és eladta, és a pénzt fordította a szükségére. Az első világháború alatt azonban sokan kivették jó pénzben a zabot, s amikor romlott a pénz, potom pénzzel visszatették. Nem zabot adtak, így nagyon lecsökkent a magtár készlete. Később is akadtak lelketlen kölcsönzők, akik nem adták meg, amit kivettek. Amíg lelkesek és becsületesek voltak, megvolt ez a kis hitelszövetkezet, de amikor a kölcsönvevők nem feleltek meg a becsületnek, felbomlott. Az önzés és érzéketlenség sokat kiölt az emberek szívéből." (Kisfalusi János nyomán)