Jeles napok

Az eredetileg orvos Szent Lukácsot (nevének jelentése: lux - világosság) Jézus és Mária íródeákjának tartják. Evangéliumában megörökítette Jézus életét és tanításait, majd Krisztus kereszthalála után az ősegyházról írt az Apostolok cselekedeteiben. Ő a jegyzők és krónikások mellett az orvosoknak, patikusoknak és a festőknek is a védőszentje. Lukács evangélista napja (október 18.) a magyar festészet napja is egyben. A hagyomány szerint Szent Lukács négy hiteles képet festett a Szűzanyáról, amelyek a későbbi Mária-ábrázolások mintájául szolgáltak. Közülük - a legenda szerint - a Szent Család otthonából származó asztallapra festette a Czestochowában őrzött híres Fekete Madonnát. Szent Lukács attribútuma (jelképe) az ökör, amely ősi hitvilágunkban felfedező és védelmező állat. Az evangélista késői névrokona, a Csíksomlyón ferences szerzetesként szolgáló Daczó Árpád (rendi nevén P. Lukács) küldetéséről így írt a Csíksomlyó titka című könyvében: "Lágeréveim alatt (1952-57) többször különös álmot láttam. A Kis-Somlyó oldalán egy nagy bástya volt, amit a hegyen lakó remete őrzött. Minden este körüljárta, nincs-e omladék rajta. Mert a bástya őrizte Csíksomlyó titkát. Az álom csattanója szerint nekem kell felnyitnom a Bástya, azaz Csíksomlyó titkát!" Ősi hitvilágunk élő hagyományát tárja fel ez a páratlanul értékes könyv, amely elbeszéli, mi teszi azt, hogy Csíksomlyón mindenki sír, ki a Babba Mária és hogyan gyógyítja a búcsúsokat, miért kell megjárni a "Szent Hegyet" és mi a "Kikerülés Útja"?