Jeles napok

A hárompataki csángók a legszebb és legrégibb tojáshímnek tartják a "vétett utat", "vétett ösvényt": "Nagypénteken az vót az első, azt követelte mindenki, hogy a vétett utat írják meg, nehogy az lemaraggyon." "A vétett út, aszmongyák, hogy ahol elkezdődik, oda vissza es jön, úgyhogy nem tud azon eligazodni az ember, hanem ahonnan elindult, oda visszamejen." Ősi hitvilágunkban a "fent" és a "lent" között az átjárást a "rögös nagy út", az "aranyösvényke", azaz a Tejút ("hajnalhasadék", "lelkek útja", "tündérek útja", "Jézus útja", "Isten barázdája") jelentette, amelynek "nyitvatartását, szerről szerre való megújítását szolgálja a vétett út tavaszvarázsló kacskaringói bűvöletével." A tojás - miként a mag - a halálba zárt élet, az újjászülető természet egyetemes jelképe, kozmikus értelemben a teremtés kezdete - alsó részéből a Föld, felsőből a Menny, sárgájából a Nap, fehérjéből a Hold keletkezett. A húsvéti tojás, amelyet nagypénteken festenek és írnak ("írókáznak"), a Jézus kereszthalála által történő megváltásnak, a lelki újjászületésnek a jelképe. A csángó hagyomány szerint a tojásokat Krisztus keresztfáról lefolyó vére festette pirosra, eredetileg minden tojás tiszta piros volt, de az ördög összekarmolta őket. A "vétett út", a vétkek miatt rögös keresztút áldozat árán a megújulásba, az örök életbe vezet. Az ősvallásban ezért volt nagyon fontos, hogy az "ékes nagy út", az "Isten barázdája" átjárható legyen, ezért mondták, hogy a "vétett út legyen meg". (Takács György nyomán.)