Bűnről bűnre

ABCPalágyi Béla2007. 05. 11. péntek2007. 05. 11.
Bűnről bűnre

Minden erőszakos cselekményről szóló hír áramütésként ér bennünket. Van kisebb adagja az elektrosokknak, de van olyan is, amelytől szinte megbénul az ember szíve. A Széna téri bankrablás túszejtéssel és kommandósokkal, amelyben a szitává lőtt tettes után két sebesült is maradt, egy kisebbfajta erőmű áramütésének erejével érte a közvéleményt. A solymári, negyvenéves Cseh István, aki civilben is örök katona maradt, beállított az OTP intézményébe, és nem többet, nem kevesebbet, mint ötmillió forintot követelt. A nyomaték kedvéért túszul ejtett tíz ügyfelet, hét banki dolgozót és a biztonsági őrt. Miután a közel kétórás tárgyalás sikertelen volt, a terrorelhárítás emberei támadásba lendültek, és hat lövéssel végeztek a rablóval. Egy lövedék áthatolt a testén és megsebesített egy nőt, a másik sérült kezét a bankrabló lőtte át.
A horrorba forduló cselekménynek számos megdöbbentő mozzanata volt, engem azonban egy idős férfi viselkedése rázott meg leginkább, aki egy széken ülve önfeledten nevetett, és közben a többieknek azt magyarázta: hagyják a fenébe az egész rablási cirkuszt, csupán egy részeg handabandázik. Ez a szürrealista jelenet teszi nyilvánvalóvá, hogy van egy pont, melyen túl már nem bírunk el több borzalmat. Nem vagyunk hajlandók tudomást venni akár még a saját kivégzésünkről sem. Emberünk eddig a határig jutott el.
Kádár János kihantolt sírjánál azt magyarázta a kommunista vezető egyik tisztelője: "Azért szerettük Kádár elvtársat, mert az ő idejében ilyesmi nem fordult elő." Egyébként előfordult, még ha nem is tudtunk róla, Kádár idős tisztelője egyszerűen a rendet sírta vissza, olyan világ után sóvárogva, amelyben a halottak békével nyugszanak a földben, az élők pedig nem az életük kockáztatásával kénytelenek betenni megtakarított pénzüket a bankba. Amikor egy futballmeccsen elnéztem az özönnyi rendcsinálót, egy férfi elkapta a tekintetemet, és így kommentálta a látványt: "Ja, kérem, demokrácia van." És egy fintort vágott hozzá. A demokrácia valóban az erőszak szabad terepe lenne? Mintha úgy tanultam volna, hogy az a diktatúra. Vagy már erre is rosszul emlékszem?

Ezek is érdekelhetnek