Évfordulók

Gazdag és sikeres életpálya jutott a 95 esztendeje született Várkonyi Zoltánnak (1912-1979). A színészként, rendezőként, színigazgatóként egyaránt jelentős életművet alkotó művész a szakma és a kritikusok véleménye szerint igazi színházi emberként, vérbeli profiként tevékenykedett. A színház minden fortélyát ismerte: játszott, rendezett, írt, fordított, igazgatott. Kockázatvállaló, sziporkázó egyéniségét, sokoldalú műveltségét már életében legendák övezték. Színházcsinálóként és pedagógusként egyaránt a legnagyobbak között tartják számon. Nevéhez 170 szerep megformálása, hatvan színdarab, húsz film rendezése fűződik. "A színház nem demokratikus műfaj - vallotta. - Létrehozni egy előadást legalább annyira veszélyes és kockázatos vállalkozás, mint egy bankrablás." Molnár Gál Péter szerint: "...színpadi alakjaiban mindig van valami nyugtalanító szabálytalanság. Nem csodabogarakat nyugtáz. Mégis ideges légkör kíséri. Kiemeli figuráit a mindennapokból. Sokszor a szerepen túl is érdekessé festi alakjait." A játék volt számára a legfontosabb. Pályatársa, Darvas Iván szemében ő "...az örökké sziporkázó szellemű varázsló, a gunyoros, fanyar, szellemes vivőr, az istenek kegyeltje, a vasárnapi ember, a Nap fia. Amihez termékeny élete folyamán csak hozzányúlt, az arannyá változott a keze alatt. Nagyvonalú volt és elegáns. Soha nem latolgatta kicsinyesen az esélyeket, siker nem részegítette meg, bukás nem keserítette el, és mintha csak vonzotta volna a veszély, minél nagyobb volt a kockázat, annál nagyobb öröme tellett a feladatban."