Jeles napok

Húsvét után a feltámadt Krisztus még többször megjelent tanítványainak, majd a negyvenedik napon szemük láttára az égbe emelkedett. Az ünnepnek (idén május 17.) áldozócsütörtök a magyar neve, a katolikusoknál régen ekkor volt az elsőáldozás, a reformátusoknál a konfirmálás. A néphagyományban Jézussal együtt a föld is emelkedett. Így lettek a hegyek, amelyek tetejére az angyalok a Megváltónak szentelt (Salvator) kápolnát építettek. Máshol úgy tartják, Krisztus után nyitva maradt az ég, így a hívek e napon utánaküldhetik a kéréseiket. A székelyföldi Urusos kút Szent Lászlóig visszanyúló legendája nyomán egy szép szokás maradt fenn, történetét Bálint I. László mesélte el: "Szent László király, hogy legyőzték a tatárokat... hát oda (ahol a kút van) a kardját beléütte, a rózsafűzérjét fétette a kardmarkolatra, s ott hálát adott a Jóistennek. Onnat jött a víz, onnat fakadott a forrás... a nép között olyan fekélyes betegségek voltak, amit az orvosok nem tudtak gyógyítani. Áldozócsütörtökre virradólag felmentek az Urusos kúthoz, hogy napfény jötte előtt oda legyenek. Vitték az ótvaros gyermekeket is. Akkor ott tüzet tettek, abból a vízből melegítettek bé, abból a gyermekeket megmosták. ...A gúnyáját fölterítették a bokorra, s otthagyták. Kinek nem volt olyan gúnyája, az pénzt vetett oda, s aki azt megkapta, az imádkozott érte, hogy nyerje vissza az egészségét. ...Aki elviszi, imádkozni köteles érte, ám ha elmulasztja, reászáll a gyógyultból távozó betegség." (Harangozó Imre nyomán)