Bűnről bűnre

Ahhoz, hogy a nagybetűs Életben rend legyen, először az iskolában kellene kezdeni a rendcsinálást! A pedagógusok azonban egyre kevesebb eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy féken tartsák a mind inkább elszabaduló gyerekhadat. A híradások olyan iskolai bűncselekményekről szólnak, melyek a legelvetemültebb felnőtt kategóriában is megállnák a helyüket. Szünetben nagyfiúk kényszerítettek az osztályban fajtalankodásra kisebb srácokat. Lányok panaszolták be társaikat, akik durván zaklatták őket szexuálisan két csengetés között. Barcson egy gyerekbanda - csak egyikük múlt éppen 14 éves - tervszerűen esett neki rablási szándékkal egy 56 éves férfinak.
Ilyenkor mindenki szemrehányón néz az iskolára. Hát ne tessék! Én azóta nem teszem, amióta szemtanúja voltam annak, amint tanár kollégámat a sál végére kötött csomóval csépelte óra alatt egy hetedikes gyerek, a többiek lelkes szurkolása közepette. Meg azóta, amióta kolléganőm vérző fejjel jött ki óráról. Egy tolltartó találta fejbe. Pedig ez még csak a kezdet volt. Kislétán két gyerek akaszkodott össze. Szünetben mindkettőjüket behívatta az igazgató. Egyikük húga hazaszaladt, s mire a lelki fröccs véget ért, megérkezett az erősítés. Anyuka, mielőtt bármiféle magyarázatot kért volna, késsel lapockán szúrta fia bántalmazóját. A nekivadult nőt egy tanár fogta le - szerencsére. Ki tudja, mi lett volna az iskolai szurkálás kimenetele?
A szülő ellen súlyos testi sértés kísérletének megalapozott gyanúja miatt indul eljárás. De azért a verekedő srác sem ússza meg, őt garázdaságért vonják felelősségre. Istenem, ha az én időmben minden, szünetben elcsattant pofonért tárgyalásra jártunk volna, aligha ácsingózunk igazolásért Azori Prihoda László iskolaorvosnál. Mondhatná valaki: hol vagyunk még a Virginia állambeli Blacksburg műszaki egyetemén elkövetett, 33 áldozatot követelő ámokfutástól? Remélem, még messze - de attól is nagyon távol járunk, hogy a szülő bízzon benne, a pedagógus jót és csakis jót akar a gyerekének. Még az ombudsmanok vizslató tekintete nélkül is.