Bűnről bűnre

Balassagyarmat nem éppen harsány város a szlovák határ szélén. A körötte terpeszkedő csendet olykor egy-egy szaftos vadászbaleset, vagy kalandkereső fiatalok nehezen felfogható bűncselekménye töri meg. A nyolcvanas évek elején két testvér egy leánykollégiumban hat napon át tartotta fogva túszait. A történetet Végh Antal Könyörtelenül című riportkönyvében olvashattuk. Most ismét diákok álltak párbajban a bűnüldözőkkel. Hét jó tanuló, „leinformálható” családból való fiatalember döntött úgy, hogy a kisvárosi lét unalmas óráit betöréssorozattal tölti el. Az „úriember nem csibész” alapon erőszakot nélkülöző stratégiát dolgoztak ki, de olyan körültekintő leleményességgel, hogy az már az intellektuális bűnözés kategóriájába sorolható. Nem rontottak ajtóstul a házba, gyakran iskolatársaik táskájából lopták ki a lakáskulcsot, lemásoltatták, aztán egy kellő pillanatban megjelentek és vitték az értékesebb szajrét. Előfordult, hogy egyikük a károsult cipőjében járt-kelt a lakásban, így nem hagyott értékelhető nyomot maga után. Forgatókönyvük a Pál utcai fiúk és Al Capone szellemiségéből íródott. Mindenki csak annyit tudott, amennyit muszáj volt, az elkövetés napján nem találkoztak (persze gitt helyett Orbitot rágtak). Loptak a nyílt utcán is, ám ott sem hebehurgya módon. Amikor az egyik üzlet pénztárosa táskájában vitte a befizetésre szánt pénzt, másodpercre kiszámolták, miként tud a leggyorsabb futó elsprintelni a zsákmánnyal. Néhány perc múlva – miután egy garázsban átöltözött – már szájtáti bámészkodóként lődörgött a helyszínelő rendőrök és az összeverődött nézőközönség soraiban. A kár tizenkétmillió forint. Az értékesítésben egy orgazda segített nekik, zálogházban is találtak néhányat az elcsent arany ékszerekből, drága műszaki cikkekből. A bevételt szórakozásra, öltözködésre, kábítószerekre verték el.
Mondják, a fiatalok a felnőtteket másolják. Mi, akik a Rákosi érában voltunk középiskolások, beértük annyival, hogy erőszakkal elvettük a kulákcsemete Bogyay Elemér rántottás kenyerét, és felfaltuk. Ma gyerekeink előtt a könnyű anyagi gyarapodás a példa. Egyikük hőskölteményt írt a vitézlő napokról. Mintha csak a nagyokat látnám…