Bűnről bűnre

Idegesek a romák. Hogy mi az oka, azon szociológusoknak kell eltűnődniük. Az átlag újságforgató azt olvassa, hogy a Dankó Pista utcák környékén egyre többször fordulnak egymás ellen a cigányok. Tömegverekedés volt nemrég Kiskunhalason, olyan félszáz ember esett egymásnak a legősibb fegyverekkel, ásóval, lapáttal. Kijöttek a rendőrök, a levegőbe lőttek néhányat – egyesek szerint kettőt, más hírforrás szerint legalább húszat durrantottak – mindenesetre a rend helyreállt. Heves megyében három helyen is rendőrök vezényelték le a ballagást: Hevesen hatvan-hetven harcos ragadott husángot, a rendőrök könnygázzal kísérleteztek, amit a hirtelen jött nyári zápor eloltott. Nem volt más hátra, mint a levegőt lyukasztgatni. A riasztólövések végre hatásosak voltak, a küzdőfelek hazatértek. Gyöngyösorosziban is pofonok kísérték a Gaudeamus igiturt; ott nem volt riasztólövés, meg is látszott az eredményen: az egyik rendőr kapott egy emberes maflást a kisebbségi önkormányzat képviselőjétől. Nyilván a választói nevében adta…
Gyöngyöspatán szintén Dózsa népe módjára kaptak kaszára-kapára, ott félszáz ember vezette le indulatát utcai harcban. Hosszasan sorolhatnánk még a sajnálatos tömegrendezvényeket, melyek spontánul keletkeznek, így a karácsondit is. Egy-egy régi sérelem parazsa izzik ilyenkor a hamu alatt, amit aztán egy könnyű szellő lángra lobbant. De azért ennek a vibráló feszültségnek mélyebb okai lehetnek. Hiszen megint nekivágnak a nagyvilágnak a romakompániák – pedig a szerencsét próbálók egyik fele éppen Svédországból érkezik, mivel nem fogadták be őket, ám mások Mohácsról már Angliába váltják a repülőjegyet, tehetősebbek a tengerentúlon is megkísérlik a letelepedést. Hogy mi lehet az indíték? Egy biztos: nem a fene nagy jólét elől menekülnek legsérülékenyebb honfitársaink.
A témában Kerékgyártó T. István szociológust kérdeztem, aki nagyon egyszerűen rövidre zárta a dolgot. „Nem kell itt politikát keresni, a nyomor miatt lázadoznak a romák. Cigányok ilyen szegénységben, mint ma, még nem éltek.”