Az én képernyőm

Hatalmas betűs szalagcímek a bulvárlapok címlapjain: VV Ágica öngyilkosságot kísérelt meg! „Egy senki lettem!” – indokolta tettét a kórházat ellepő riportereknek, vélhetően arra utalva, hogy néhány éve még valaki volt. Mármint akkoriban, amikor a Való Világ című műsorban domborított. Immár több tucatra tehető azon fiatalemberek és lányok száma, akik részt vettek különböző csatornák valóságshow-iban, és több hónapon át – vagy akár csak egy hétig – művelték a nagy semmit. Ágica például, ez a csinos, szőke lány, más nyomot nem hagyott maga után, mint azt, hogy Villonról úgy hitte, egy olasz focista. Jó is volt ez így, hisz’ legalább valamivel meg lehetett különböztetni őt a másik huszonöt, tök egyforma csinos, szőke lánytól.
Ágica, akárcsak a többiek, mindent egy lapra tett fel: bekerülni a médiába, aztán valamiképpen ott is maradni. Ám az eddig Majkán kívül senkinek nem sikerült. De hogyan is tudnának ott megkapaszkodni, amikor a feltűnési vágyon kívül semmilyen egyéb készséggel nem bírnak. Mert azért a tévézéshez kellene némi tehetség, kíváncsiság, közéleti érdeklődés, talpraesettség, műveltség, iskolázottság, és mindenekelőtt a személyiség kisugárzása. (Nos, legalábbis elvileg.) Mindenesetre ezen adottságoknak ezek a fiatalok nincsenek birtokában, mert ha lennének, akkor nem a valóságshow útján próbálkoznának.
A tévécsatornáknak, s a velük együttműködő bulvárlapoknak persze az az érdeke, hogy egy darabig fenntartsa irántuk az érdeklődést. Így lehet némileg lagymatag hír abból, még két-három év után is, hogy Györgyusz gyereket vár, hogy Anett 25 évesen újratölttette a mellét, hogy a két leszbi lány közül az egyik újra fiúzik, hogy az egyik srác dzsigoló lett, a másik meg börtönbe került. De aztán jönnek az újabb műsorok. BB Évi nyomorúságos sorsa már kit érdekel? Szegény Ágica pedig már a mellét is megcsináltatta, mégsem érzi magát valakinek. Visszamenni a vidéki városba, keresni valami normális munkát és társat, megtalálni a régi barátokat? Soha. Inkább a halál. S lám, ismét címlapra lehet kerülni.
Ők négyen-öten még kóvályognak egy darabig a bulvárlapok hasábjain. A többi harmincat-negyvenet elnyelte a feledés. Nem kétséges, ők jártak jobban.