Bűnről bűnre

A hajléktalanokra megbocsátó lelkiismeret-furdalással tekint a társadalom. Elviseljük tolakodó kéregetésüket, átlépjük őket amikor elszenderülve útakadályt képeznek, fintorgunk, ha higiéniájukban találunk szaglászni valót. Úgy hisszük, mi is okozói vagyunk számkivetettségüknek. Türelmesen élünk együtt a demonstrált nyomorral, ami pedig egy idő után eltorzítja a lelket is.
Az intercity alföldi járatán hangos szóváltásra figyeltem fel a kalauz és két fiatal férfi között. Kerékpárokat tettek fel a kocsi peronjára, ráadásul jegyük sem volt. A jegyvizsgáló hivatali szigorral járt el: a legközelebbi állomáson leszállította őket, biciklistül. Közben elbeszélgettem a két hajléktalannal. Elmondták, gyakorta közlekednek így. Két megálló az két megye, ha leteszik őket Püspökladányban, bolyonganak egyet a településen, közben elkötnek két bringát, és a délutánival indulnak vissza Szolnokra. A vonaton szóváltás, majd letoloncolás, közben a két kerékpár már hazaért. Amiket aztán áron alul eladnak. „Valamiből meg kell élni, főnök…” – mondta a 31 éves hajléktalan, és legalább egyetértő bólogatást várt tőlem.
Másnap rendőrségi híradás érkezett a drótpostámon: a besenyszögi tanyavilág egyik portájának gazdái befogadtak egy hajléktalant, koszt és kvártély ellenében rendben tartotta a gazdaságot. Augusztus 2-án K. J.-t holtan találták, testén késszúrásokkal. Kiderült, a gyilkosa G. Csaba 33 esztendős szolnoki hajléktalan volt, aki az emberölés után egy motoros fűkaszát, egy táskarádiót, egy karórát, egy 25 literes alumínium tejeskannát és egy használt biciklit zsákmányolt, százhúszezer forint összértékben. Ennyit ért a 63 esztendős, már-már révbe jutott K. J. élete, melyet sorstársa vett el tőle. G. Csaba 10 alkalommal volt büntetve, az elkövetés időpontjában három kapitányság is kereste. Nem kívánok pálcát törni a lét peremére sodródott szerencsétlenek felett, de azért ne feledjük, tőlük karnyújtásnyira van a bűn. Így nem lenne baj, ha a társadalom helyzetük miatt nem megbocsátó, de kínosan mardosó lelkiismeret-furdalást érezne.    Palágyi Béla