Jeles napok

A nagy csecsemőhalandóság leküzdéséért az Egészségügyi Világszervezet az anyatej világnapjává nyilvánította augusztus 4-ét, hogy így is népszerűsítse a csecsemők legegészségesebb táplálékát, az anyatejet. Az ünnepet 1993-tól kezdve – gazdag programokkal – hazánk is megtartja. A tej mint az emberek első tápláléka, az anyaság, a kezdet, a bőség és a testi-lelki biztonság szimbóluma: „Csöpp, gyenge, csetlő-botló reggel / Guggolok lim-lomok között. / Lágyan elülünk, komoly szemmel. / Ájtatosak a teli köcsögök” – írta József Attila. A tej az antik hitvilágban a szellemi életbe való bevezetődés, a halhatatlanság jelképe. A Tejút a lelkek útja. „Égi folyam”, amelyen érkeznek az újszülöttek, és távoznak az elhalt lelkek. Az anyatej is egy „szellemi folyam(at)”. Mondjuk is róla: „őseim szellemét az anyatejjel szívtam magamba”.  Anyanyelvünkben a tej íze – édesanyám édes teje – a testi és lelki kötődés jelképe. A Makóról Erdélybe, majd visszaköltözött Hervay Gizella írónő sorait barátai így idézik fel: „Ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, a pohárban tej, tündöklik a táj…” A távoli biztonság utáni vágyakozását idézi fel Sík Sándor a tej képében: „Emlékezés illatában / Szagos tejen: / De jól esik lehajtani / Két karomra zsongó fejem. // Így maradni, mint a szép tej, / Elömölve: Visszafolyni, visszabújni, / Anyaölbe, Isten-ölbe!” (A tej himnusza)