Jeles napok

Kálmány Lajos néprajzkutató ősi hitvilágunkat kutatva ezt írta: „Népünk beszédét megfigyelve többféle Boldogasszonyról hallunk… akik közt mindenik a legnagyobbnak a Nagyboldogasszonyt tartotta.” Ősi hagyományunkban Nagyboldogasszony az életet adó istenanya, a természet nagyasszonya, akit a kereszténység Szűz Mária édesanyjával, Szent Annával azonosít. Ünnepnapja az ókorban akkor volt, amikor az oroszlán csillagképben (július 20. – augusztus 23.) betelt a Hold. Az évkör Boldogasszony-ünnepei közt ez volt az egyetlen, amely a teliholddal kapcsolatos. Ekkor koronázták a királyokat, az Istenanya ölét megelevenítő – oroszlánlábú – trónra ültetve, jelképesen az ég és a föld egyetértésében. A kereszténységben az Istenanya – Szűz Mária – mennybevételének ünnepe Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.), amelynek nyolcadában (augusztus 20.) szentelték fel első királyunkat. A nap fényében Szent István király korától tartottak törvénynapot. „Éjszaka a Hold ragyogott, a Nagy Anyaistennő teljességében, jelezve a törvénynapot, ahol a világosságban – a Nap fénye – a hatalom és az erő jelent meg a királyi törvénykezésben.” A törvénynapon az ország minden lakosa megjelenhetett. „A király embere kihirdeti mindenkinek: nemesnek és nem nemesnek…, hogy azokat, kiket letartóztattak, Boldogasszony mennybemenetele napján vigyék a király elé. Ha valaki nem akarná őket kiszolgáltatni, kétszeres bírságot fizet…” Az ünnep egykor a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater ünnepe volt. (Falvay Károly néprajzkutató nyomán)
Veszelszky Éva