Az én képernyőm

Fogalmam sincs, mikor terjedt el, hogy Havas Henrik a riporteri szakmában a numero 1. Alighanem ő maga terjesztette el magáról. Olyannyira, hogy tanár úrnak kezdték szólítani egy olyan országban, ahol az elmúlt évtizedekben tanítottak újságírást, kommunikációt a szakma legnagyobbjai, de soha senki nem nevezte őket a képernyőn tanár úrnak. Az meg aztán végképp émelyítő volt, amikor másod-harmadvonalbeli politikusok hízelegtek neki imigyen. Pedig Havas megvesztegethetetlen – ha nem is úgy, mint Robespierre. Egyszerűbb módon: bunkó modorát mindenkivel megosztja. Jöjjön  interjúalanya bármely pártból, ő részrehajlás nélkül udvariatlan, agyonbeszéli, szavába vág, saját véleményét tudatja, ismereteit fitogtatja.
Most mégis meglepő, hogy kirúgták a TV2-ből, hogy egyik napról a másikra már nem ő vezette a Mokkát. Váratlan volt, mivel addig nem küldték el egyetlen olyan alkalommal sem, amikor Amerikában már vérét vették volna. Amikor egyik kolléganőjéről kijelentette, nincs melle, a másikról, hogy lapos a feneke, a harmadikról, hogy vastag a bokája. Nem kapott ki főnökeitől, amikor az éhségsztrájkoló tanárnőnek azt mondta, van miből leadnia, vagy amikor az Országgyűlés volt elnökéről úgy élcelődött, hogy fiatal felesége miatt kell neki a pénz, ezért eladja magát. Sem akkor, amikor tahó vidéki művháznak nevezte a keszthelyi művelődési központot, sem amikor ráförmedt a miniszterelnökre, hogy ronda a cipője. Havas naponta megszegte az úgynevezett politikai korrektség szabályait. De bezzeg amikor a főnökeinek szólt be, az már kiverte a biztosítékot! (Amúgy jogosan, két népi szólás is illik rá: abba a kézbe harapott, amelyik enni ad, illetve a saját fészkébe piszkított.)
Ez az ügyes riporterből sorozatos szakmai hibákat vétő, nagyképű, modortalan, utálatos pasassá érő híresség azonban igen okos. Kitalálta, felépítette, megcsinálta magát, sok-sok milliót keres, miközben nálánál sokkal tehetségesebb, vonzóbb karakterű tévések nem tudtak kitörni a régi sémákból. Nem bírom elviselni Havast, mégis őt néztem reggelenként a Mokkában, a többi unalmas, politikailag egyoldalú vagy súlytalan, ostobácska reggeli műsor helyett. Mert ő olyan, amilyen, de legalább valamilyen. Könnyeket azért ne ontsunk, pillanatokon belül úgyis feltűnik valamelyik stúdióban.