Évfordulók

Csodagyerekként indult a karrierje a 95 esztendeje született Solti György karmesternek (1912–1997). Sok évtizedes európai és amerikai pályafutása során a XX. század egyik legnagyobb zenei egyéniségének tartotta a világ Sir George Soltit. Ötévesen zongorázni tanult, 21 évesen már hangversenypódiumon lépett fel. A budapesti Zeneakadémián Bartók, Kodály, Dohnányi és Weiner Leó tanította. Zongoraművészi ambícióit a karmesterire akkor cserélte, amikor 1937-ben Toscaninit látta vezényelni. A zsidóüldözések miatt elhagyta Magyarországot, Svájcban élt. 1942-ben Genfben megnyerte a zongoristák nemzetközi versenyét. A második világháború után a Bajor Állami Operaház, a frankfurti Városi Operaház, a londoni Covent Garden zeneigazgatójaként, a chicagói szimfonikus zenekar, a berlini és a londoni filharmonikusok vezető karmestereként tevékenykedett. A klasszikus és a romantikus zene ihletett tolmácsolójaként vált világhírűvé. Határozott, pontosságra törekvő karmesteri stílusa különösen alkalmassá tette Wagner műveinek dirigálására. Több mint fél évszázados művészi kapcsolat kötötte a DECCA kiadóhoz, ahol 250-nél is több csodálatos lemezfelvétele – köztük 45 teljes opera – jelent meg. Hanglemezfelvételeiért 32 Grammy-díjat kapott, ezzel a komoly- és a könnyűzenei művészek együttes mezőnyében az első helyen áll. A mestert a zenei kultúra terén végzett kimagasló teljesítményéért II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. Kívánsága szerint holtában hazatért, hamvai Bartók Béláéi mellett nyugszanak a budapesti Farkasréti temetőben.