Bűnről bűnre

Nem gondoltam, hogy lapunk minikrimi rovatában kell elmondanom véleményemet az otthonszülés élénk vitát kiváltó témájáról. Márpedig így történik. Szóval: Geréb Ágnest, az „országos bábát” immár a bíróság tiltotta el attól, hogy magasztos foglalatosságát gyakorolja. Ha folytatja mégis, örökre eltilthatják. Ha az eltiltás ellenére bábáskodik, kuruzslás miatt állhat bíróság elé. Ez pedig ugye akár három év szabadságvesztést jelenthet. Az indok az, hogy a doktornő sorozatos hibáinak betudhatóan a 2004. március 4-én született H. Zita mindösszesen egyetlen évet élt, mégpedig azért, mert az ítélet szerint Geréb Ágnes nem vágta el időben a köldökzsinórt, és a nyákot sem szívta le a kicsi orrából, szájából, garatjárataiból.
Mindennek ellenére azt mondom, hogy az otthonszülés csodálatos dolog! A családi legendáriumból tudom, hogy amikor kopogtattam az élet kapuján, megérkezett hozzánk kicsiny falunk bábasszonya, Takács néni, és kinyitotta azt a bizonyos kaput. Annak viszont már a távolról voltam borzongó tanúja, amint húgomat ugyanez a bába néni a világra segítette. A táskájában egy ollót, fehér cérnát, néhány csipeszt láttam. És hál’ istennek élünk… Ahányszor szülőfalumban járok, rendre bemegyek a szülőházamba, és odaállok, ahol anyám ágya volt. A gyerekeim városok kórházaiban sírták világra magukat, és nem tudok róla, hogy a személyazonossági igazolványuk cseréjén kívül bármikor is eszükbe jutna születésük helye.
Hát nem tudom, mi romlott el az idők során. Az én időmben egy hatelemis falusi asszony hibátlanul látta el azt a tevékenységet, melyet ma orvosi diplomával is csak hibázva lehet végezni. Kár, hogy ilyen rossz hírverés kíséri az otthonszülést, mely saját tapasztalásom szerint csodálatos dolog. Geréb Ágnes lehet, hogy elrontott valamit, de azért a fürdővízzel nem kellene kiönteni az otthon született – és ehhez a helyhez élete utolsó percéig ragaszkodó – újszülöttet is.