Jeles napok

Taksony nevét az óiráni taxö (törekszik, ügyködik; heves, erős, izmos) és a török tak (jóllakott, elégedett, másként vad, féktelen, szilaj) szavakból eredeztetik. Személyéről a krónikák ellentmondásosan szólnak, ezért napján (november 29.) Dümmerth Dezső, az Árpád-ház jeles kutatójának szavaival szólunk róla: „Ami Árpád halála (907.) után következett, az a Turul-nemzetség erejének hanyatlását mutatja. … a trón legifjabb fiára, Soltra maradt, aki ebben az időben még gyermek volt. … őt Fajsz követte, majd Solt fia, Taksony következett. (Taksony trónra lépésekor) továbbra is érvényesült az elv, hogy központi (szakrális) uralkodó nem áll zsákmányszerző hadjáratok élére. Ezt a szokást már nemcsak a szakralitás támogatta, hanem más vezéregyéniségek fellépése is. Bulcsún kívül ilyen volt Lél (Lehel) – akiket a német krónikások „rex”-nek, királynak neveznek abban a hitben, hogy – mint nyugaton szokás volt – a magyaroknál is a király vezeti a hadjáratokat. Pedig nem így volt! Tudjuk ugyan, hogy Taksony is vezetett hadjáratokat Itáliába és Bizánc falaihoz is, de ebben az időben még trónörökös volt. Trónra lépése után minden jel szerint visszavonultan élt 972-ben bekövetkezett haláláig.” Más források Taksony fejedelmet a megbékélés híveként említik, aki fejedelmi központját – keleti irányultsága miatt – a Dunántúlról a Duna bal partjára, Taksonyba helyezte át. Itt is van eltemetve. A fejedelemséget 963­ban vette át tőle fia, Szent István édesapja, Géza.