Jeles napok

„A vér életet menthet” – így szól a felhívás a véradásra. November 27. (Virgil napja, jelentése: tiszta, szűz) a véradók napja, amikor hivatalosan is köszöntik az önkéntes véradókat. A vér az élet szimbóluma. Az ősi mitológiákban a vér a mikrokozmoszban ugyanaz, mint a víz a makrokozmoszban: a Nap és a tűz erejét hordozó megtermékenyítő és megtisztító folyam. A friss, piros vér a lélek lakóhelye. Anyanyelvünk – az európai nyelvekben egyedülállóan – a testvér, nővér, fivér szavakkal kifejezi a vérségi köteléket. A vér a szövetség jelképe is, így lelki rokonság által is test-vérré válhatnak az egymásért lemondást vállaló szövetségesek, barátok, szerelmesek. Eleink vérszerződésének hagyománya elevenedik meg a komasági és mátkázó fogadalmakban, amint a barátok és barátnők két tojást összekoccantva ezt mondják: „Vére-vére holtig vére, holtunk után testvér”. Népballadáinkban a megölt szerelmese után vágyódó legény a halált így vállalja: „Vérem a véreddel egy patakot mosson, lelkem a lelkeddel egy Istent imádjon.” Hasonló rítust jegyzett fel Vargyas Lajos Belső-Ázsiában, a barátságok megpecsételésekor: „Halálunkkor legyenek lelkeink együtt, vérünk, ha folyik, hát folyjék egybe!” Kereszthalálakor Jézus az emberiség megváltásáért kiontott vérével pecsételte meg az új szövetséget. A kereszténységben a szőlőből – Vitis vinifera (életet adó nedű) – készült bor lényegül át Krisztus vérévé, „az élő víz forrásává”.