Jeles napok

András-naphoz (november 30.) legközelebb eső vasárnappal kezdődik advent (jelentése: megérkezés, az Úr érkezése). „András napja zárta a muzsikát, vége lett a vígságnak. Úgy mondtuk, hogy no András nekünk betettél! Mikor jött adventnak az első napja, mi már készítettük a szállást, de nem a háznál, hanem a szívünkben. Édesanyánk mondta, hogy gyűjtögessétek a Kisjézus jászolába a szalmaszálakat, nehogy kevés legyen alatta. Ez azt jelentette, hogy evésben-ivásban, nótázásban tartóztassuk meg magunkat. Advent Krisztusvárás volt nekünk, a Kisjézus születésének előhírnöke. Olyan volt, hogy vártunk, kértünk, örültünk, hogy majd karácsonykor…” (Advent Mezőkövesden) Advent „négy hétre szoríttatott, mert Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon: Midőn a testben megjelent (Földre született); Midőn a szív(ek)be beszáll; Midőn halála óráján elmégyen az emberhez; Midőn eljő az utolsó ítéletre.” (Bod Péter XVIII. századi református lelkész). A téli napfordulóhoz (december 21–24.) közeledve a hosszabbodó éjszakák nyomasztó sötétsége a végítélet hangulatát idézi fel, amelyben a reményt az Istennel való találkozás keresése adja meg a hívőknek. Ennek élményét Ady Endre így örökítette meg: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten. // Nem harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel, / Nem jött szép, tüzes nappalon, de háborús éjjel. // És megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt mindörökre látom…” (Az Úr érkezése).