Az én képernyőm

A fiatal lány már három éve jár fiújával, akinek az a legfőbb baja, hogy sokkal jobban érdekli a foci, mint Avril. Pedig ő már megvette a gyűrüket is, és mindmáig csak azt várta, hogy Jack végre kinyögje a leánykérést. Mivel hiába várt, kapta magát, és felhívta az erre szakosodott tévéseket, segítsenek kész helyzet elé állítani a lapító fiút. Na, erre megszervezték a következőket: Jacket odahívják kedvenc stadionjába azzal, hogy nyert egy bemutató látogatást. Amikor a boldog srác – nem lehetett több húszévesnél – lelkesen nézelődött a zöld gyep közepén, egyszer csak talpig fehérben-fátyolban odahömpölygött hozzá a lány és rárivallt: „Vagy most elveszel, vagy soha!” Szegény Jack se köpni, se nyelni nem tudott, csak hebegett-habogott. De a lány csak egyre rikácsolt, elege van, nem vár tovább! Én meg nézőként csak csendesen szurkoltam: Jack, légy már észnél, tarts ki! És a fiú, szerencséjére, erős maradt. Pedig nem lehetett könnyű a biztatóan mosolygó műsorvezetők, a készenlétben álló anyakönyvvezető, és az élesben dolgozó kamerák láttán. Bátorságából annyira tellett, hogy valamit motyogjon: mégse így kéne. Avril dühöngve elhömpölygött, a műsorvezetők sajnálkozva összefoglalták a történteket. A srác szomorúan bámult maga elé. Pedig ugrándoznia kellett volna örömében, hogy megszabadult ettől a hárpiától. Mert ilyen fiatalon nem tudhatta még, hogy milyen élet várt volna rá e nő mellett, de az őrangyala alighanem megsejtette.
Ha az ember odatéved ezekre az amerikai „reality” műsorokra, sok-sok ilyen megszeppent férfiúval és agresszív nővel találkozik. Az Egyesült Államokban nagy teret nyert az, úgymond, egyenjogúság. A politikusok szavazatért, az ipar fogyasztásért, a kereskedők vásárlásért udvarolnak a nőknek. (S lám, az is megeshet, hogy a világ leghatalmasabb országának női elnöke lesz az idén.)
Mindez persze az ő dolguk. Az meg a miénk, európai és magyar nőké, hogy mennyit veszünk át e viselkedésmintákból. Ha a reklámokat elnézzük, már alighanem késő észbe kapni. Minden második reklámban ostoba, mulya férj tétovázik, és az erélyes, talpraesett asszonyka mondja ki az utolsó szót. Meg úgy ismerkednek a fiatalok, hogy a nő leszólítja a férfit, netán odamászik hozzá a söröspulton. Kinek lesz az jó, ha a tévéből tanulnak leányaink stílust? Sok elképedt fiús mama a megmondhatója, egyre többen vannak nálunk is az Avrilok, a realityból.