Bűnről bűnre

A társadalmak a felnőtteknek lettek kitalálva. Benne a gyerek – fehér folt. Ő az, akivel nem tudunk mit kezdeni. Ha olykor felröppen a híre egy-egy kiskorú bántalmazásának, a felnőttek azonnal a jog bunkójával sújtanak le, és paragrafusokkal bástyázzák körül a kicsiket, ekként nyugtatva meg háborgó lekiismeretüket. Ma már ott tartunk, hogy az iskolában a tanulónak több joga van, mint a pedagógusnak. Hogy a gyermekeinket a törvény szigora óvja a rossz szándékú, sanda gonoszoktól, ezt szülőként – sőt nagyszülőként – egyenesen megkövetelem az államtól. De hogy a tanító és a tanítvány közé emeljenek jogi korlátokat, ezt soha nem fogom megérteni. Éppen olyan túlzás ez, mint az, hogy a fiatal kor menlevelet adhat a bűnözésre.
Valahonnan a gyergyói havasokból nekivágott egy gyerek a nagyvilágnak. Elaludt a vonaton és Budapesten ébredt fel. Semmi gond, alig tízévesen feltalálta magát, rablóbandát szervezett. Kezdetben a fiatalabbaktól kerékpárokat raboltak a lakótelepeken, aztán napszemüveget, mobiltelefont zsákmányoltak, amit az araboknak adtak el a Keleti pályaudvar környékén. A rendőrök elkapták a bandát, bevitték a „vezért” egy gyermekvédelmi intézménybe, ahonnan természetesen menten megszökött. Mivelhogy ott, a jog szerint, nem korlátozhatják szabad mozgásában. Csavargott, lopott, rabolt, legutóbb pedig megkéselt egy 15 éves kamaszt az mp3-as lejátszójáért. Áldozata kis híján elvérzett az artériát ért szúrástól. A rendőrök bevitték, aztán a srác a jogi képviselőjével távozott. Mert jogi képviselője már van, de olyan felnőtt, aki embert faragna belőle, nincs. A gyerek tehát ketyeg a Blahán, mint egy időzített bomba, a rendőrök annyit tehetnek, hogy a téren megerősítik a felügyeletet. Közben keresik a fiú családját Romániában, ahová hazaszállíthatják. Természetesen jogszerűen, mert a gyermekjog ugye…
Én kitenném a fiú fényképét a Parlamentben, hogy mindennap lássák a honatyák, milyen zsákutcába vezethet a jó szándékkal meghozott törvény. És hogy fordulhat visszájára, ha oda emelünk korlátot, ahová nem való, ám védtelenek vagyunk ott, ahol pedig igazán valós veszély fenyeget.