Az epreskerti várúr öröksége
Idén különleges jubileumot ünnepel a Magyar Képzőművészeti Egyetem: jubileumi emlékév keretében tiszteleg a Strobl Alajos születésének 170. és halálának 100. évfordulója előtt. A legendás szobrászművész ugyanis negyven éven át tanított az intézmény jogelődjén, és az Epreskertben rendezte be az oktatás és az alkotás különleges központját. Az emlékév programjai a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány együttműködésével valósulnak meg.
Nemrég a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói, oktatói, munkatársai jelmezes mulatsággal nyitották meg a nagyszabású Strobl-évadot: az Út a halhatatlanság forrásához című, 1897-es történelmi jelmezes művészbál kortárs parafrázisa során látványos jelmezekkel, élőzenével, lovasokkal, saját készítésű lakomával idézték fel az egykori epreskerti ünnepségek romantikus hangulatát, amelyek Strobl Alajos nevéhez fűződtek. A szobrászművész 1885-től negyven éven át tanított az egyetem jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán, 1897-ben pedig megalapította a Szobrász Mesteriskolát, amelyet nyugdíjazásáig, 1925-ig irányított.
Az epreskerti iskola egyszerre volt műterem, iskola, színház és romantikus díszlet – egy világ, amelyben a múlt megelevenedett. Historizáló díszletek, gótikus kőtöredékek, antik másolatok között születtek azok a művek, amelyek máig meghatározzák Budapest arculatát. Strobl ugyanis az első műemlékvédők közé tartozott, aki például a saját pénzből felállíttatta itt a város által 1893-ban lebontásra ítélt, 1740-es évekbeli barokk Kálváriát; a tanítványaival kövenként hordták át új helyére. Fáradhatatlanul gyűjtötte és mentette a „kiselejtezett” köveket, szobrokat, épületelemeket.
Kortársai Strobl Alajost epreskerti várúrnak nevezték. Alakját számos legenda övezi, például elvárta a portástól, hogy minden reggel kürtön fújja el az ünnepi fanfárt, amikor a mester lóháton kivágtatott az Epreskertből. Az említett történelmi jelmezes estélyein bíborosi ornátusban vonult, tanítványai vitték uszályát. Egy farsangi éjszakán akkora máglyát raktak, hogy a környékbeliek tűzvészt sejtve kihívták a tűzoltókat. Az emlékezések szerint még kutyáját is oroszlánjelmezbe öltöztette, hogy elriassza a betolakodókat.
„Strobl Alajos lélekben inkább volt Mátyás király udvari művésze, mint a 20. század első negyedének modern, avantgárd szobrászati irányzatainak képviselője” – fogalmazott találóan Fehér Ildikó művészettörténész, a Strobl-évad vezetője. A Magyar Képzőművészeti Egyetem szó szerint kivitte a különc festőművész történetét az utcára: december végéig a pesti Bajza és a Szondi utcán sétálók húsz-húsz nagyméretű tablón keresztül ismerhetik meg Strobl legendáit és az Epreskert történetét (kurátorok: Borovi Dániel művészettörténész és Erős Apolka szobrászművész).
Az Epreskertben készültek Budapest ikonikus alkotásai, többek között a budai királyi palota Mátyás-kút szoborcsoportja, a Halászbástya mellett álló Szent István-szobor monumentális alakja, a Zeneakadémia homlokzatán látható Liszt Ferenc-szobor. Úgy tartja a családi legendárium, hogy az alkotó a Semmelweis Ignácról készült művét szerette a legjobban, amelynek lépcsőzetén egy anya ül, ölében gyermekével – a szobrász felesége ült modellt, de a gyermek a hiedelem ellenére nem a fia, ő akkor még meg sem született. Mégsem alaptalanul terjedt el, hiszen Stroblról köztudomású volt, hogy előszeretettel véste kőbe családtagjait, barátait, közismert személyiségeket, sőt önmagát is.
A jubileumi év csúcspontja, a Strobl 170 című nagyszabású kiállítás július 16-án nyílik meg az egyetem Andrássy úti főépületében, a Barcsay Teremben. A közgyűjteményekből és magángyűjteményekből érkező Strobl-művek sokasága a nagyközönségnek mutatja be a mester nagyívű pályáját.
Lándzsa helyett kettős kereszt
Az 1906-ban leleplezett Szent István-emlékmű a Halászbástyánál olyannyira központi kérdésnek számított anno, hogy maga a király, I. Ferenc József is beleszólt: egy korábbi tervváltozat a harcba hívó uralkodót jelenítette volna meg, ezért szemrehányást tett a művésznek. Így aztán az elkészült alkotás a nyugodt tartású szentet örökítette meg, aki lándzsa helyett kettős keresztet tart a kezében. István arca személytelen, ám a többiek annál inkább ismerősnek számítottak a századforduló táján. A talapzat reliefjein például a főpap személyében könnyen felismerhető a zeneszerző, Liszt Ferenc, míg Gizella királynét a közkedvelt Sissy arcvonásaival látta el a szobrászművész (amikor az avatáskor a király körbejárta az alkotást, ráismert elhunyt feleségére).
Korhű jelmezes mulatsággal robbantotta be a Strobl-évadot a Magyar Képzőművészeti Egyetem - az egykori maskarás összejövetelekre emlékezve
Strobl Alajos a hadiárvák számára szervezett gyűjtést az I. világháború idején, 1915-ben az Epreskert bejáratánál
A készülő szegedi Széchenyi-szoborral a műtermében, 1912-ben
Bíborosi jelmezben az Epreskertben, 1909 körül
