Évfordulók

Szülővárosa, az imádott Budapest rányomta bélyegét a 130 éve született író, Molnár Ferenc (1878–1952) téma- és helyszínválasztására. A főváros jellegzetes figurája, a monoklis, korán őszülő hírlapíró, publicista és drámaíró nem csupán a vígjátékok utolérhetetlen mestere, hanem a nagyvárosi lét peremén megbúvó tisztaság és költészet ihletett tollú szerzője volt. 29 évesen alkotta meg a világirodalom egyik legszebb ifjúsági regényét, a Pál utcai fiúkat. A XX. századi magyar polgári drámairodalom jelentős alakja szerkesztőségekben, színházakban, éjszakai mulatókban töltötte az idejét. Szellemes mondásai, kalandjai, színésznő szerelmei állandó pletykatémául szolgáltak, a közönség életének minden mozzanatáról értesült. A személye körüli felhajtást a siker egyik összetevőjének tekintette. Azzal is sokkolta pályatársait, hogy az írást inkább mesterségnek, mint hivatásnak tekintette. Hegedüs Géza szerint „lelkes rajongói és dühödt ócsárlói vannak. Irodalmi alakja halála óta is az indulatok kereszttüzében áll. Közben az egész magyar irodalomból ő a világszerte legismertebb író. Csillogó humoreszkjei, szépprózája, gazdag publicisztikája elhalványodtak a világsikerű színpadi szerző mögött. Kezdettől fogva birtokában volt a színpadi hatáskeltés minden eszközének. Mindenkitől tanult, de senkit sem utánzott.” Fordulatos cselekményű, kiváló dramaturgiai érzékkel és jellemábrázoló készséggel megírt vígjátékaival az úgynevezett vígszínházi stílus megteremtője lett. Darabjai a mai napig kasszasikert jelentenek.