Jeles napok

Piroska napján (január 18.) ünnepeljük Árpádházi Szent Margitot, akinek csodákban gazdag életét az áldozat és a lángoló szeretet színe, a piros és a fény végig kísérte. Margitot a haza megszabadulásáért még születése előtt Istennek ajánlották szülei, IV. Béla és Laszkarisz Mária. A kislány már 2 évesen pontosan jövendölt, hiszen „valamint jövendölt, mindenek beteltek.” Később, a veszprémi zárdában, egy borús napon kis társnőitől megkérdezte: „Akarjátok, hogy kisüssön a Nap?” – s felragyogott a Nap élő sugara. Ő a sötétségben is fényt hoz a nemzet életébe. Már kislány korában sokan keresték őt, mert híre ment, hogy imája közben hatalmas fény tölti be a termet. Kedves imádkozóhelyén, az ablakon át beszűrődő hajnali napfényben a szenvedő Krisztust látta, a Vőlegényt, aki vérzik, akit a világ bánt, és keservesen zokogott. Kérte, hogy ide temessék el. Mikor meghalt, „az ő orcája csodálatos fénnyel megfényesedék, és vala az ő szemének alatta oly szép világosság, mintha megaranyozták volna.” Később pirosodni kezdett az arca, a hajnali napfénynek színével. Az esztergomi érsek ezt látván mondta: „Nem kell sírnotok, mert az Örök Király lányának arcán már ott van a feltámadás lenyomata.” Hármas koporsóba helyezték Margit romlatlan testét, miközben a Duna partján látták, hogy a kolostor felett egy fényes csillag lassan száll fel az égre. Évszázadokig zarándokoltak koporsójához a betegek és elesettek. A török elől a nemes ereklyét Pozsonyba menekítették, ahol II. József, példátlan módon, szétverette.