Jeles napok

Bódog napján (január 14.) a régi magyar személynév eredetéről szólunk. A szó jelentése: termékeny, sikeres, gazdag, boldog – azonos a latin Félixével (napja szintén január 14.). Bódog a Boldogasszony (istennő) férfi megfelelője – Boldog Úr. Ipoly Arnold a bód szógyök alá sorolja a bódít, bódultság szavakat is, „miszerint a bódulás a csalékony boldog állapotra törekvésből eredő szerencsétlen lét, minő azon első eredeti boldog létnek elhagyása által, mely szinte még egy boldogabb létnek csábító színe alatt történt, bekövetkezett szerencsétlen álboldogsági állapot, melynek végzetszerűségét az elbolondít, elámít szavunk fejezi ki. A bolond valamennyi óvallásban különös tisztelet és kímélet tárgya (hisz a bolond már boldog ős-öntudatlan állapotban van). A bód gyökben tehát a végzet teljes fogalmát találjuk – jó s rossz irányban kifejezve.” A szó szinte Madách művének, Az ember tragédiájának hősét szólaltatja meg. Ádám az ősbűn elkövetése után felsóhajt: „Oh, miért lökém el / Magamtól azt a gondviseletet, / Mit ösztönöm sejtett, de nem becsült, /S tudásom óhajt, oh! de hasztalan!”. S e felismerés miatt Ádám – szinte öntudatlanul – már saját életét is eldobná, de tettétől – a már termő gyümölcsfává, boldogasszony-édesanyává vált – Éva szava visszafordítja: „Tudom, fel fog mosolygni arcod, / Ha megsúgom. De jőj hát közelebb: / Anyának érzem, oh Ádám, magam.” Ádám (térdre esve): „Uram, legyőztél. Ím porban vagyok, / Nélküled, ellened hiába vívok: / Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.”