Van egy történetünk

Emlékszünk még a tamagocsi-divatra a ’90-es évek elején. A Japánból induló őrület hívei az elektromos állatkákat gondozták, szeretgették, amelyek „meghaltak”, ha elfeledkezett róluk gazdájuk. Újabb megdöbbentő divat terjed, ezúttal az angolszász világban. Az egyik brit tévécsatorna dokumentumfilmjéből megtudhattuk, hogy az elfoglalt amerikai és brit üzletasszonyok, topmenedzsernők egy része saját gyermek helyett műcsecsemőket tart. Ezek a középkorú nők igazi gyerekhez túl elfoglaltnak, meg talán már korosnak is tartják magukat. A megoldás: a valódihoz megtévesztésig hasonló műbaba eszik-iszik, büfizik, hány, mászik, jár, pelenkázni is kell, sőt szívverése is van és néhány szót gagyog. Ára sem csekély, belekerülhet akár ötmillió forintnyi összegbe is.
A babagyereket eredetileg azoknak az anyáknak fejlesztették ki, akik elvesztették gyermeküket. A pszichológusok szerint ez igencsak kétséges kimenetelű terápia, hiszen a gyászoló anyákat teljesen elszakítja a valóságtól. Mint ahogyan álomvilágban élnek a műbébikkel foglalkozó asszonyok is, akik teljesen beleélik magukat az anyaszerepbe. A filmben megszólaló egyik nő kilenc babáját minden vasárnap elviszi sétálni, és most „várandós” a tizedikkel. Közben persze tudja, milyen értelmetlen dolgot művel, de azzal mentegeti magát, hogy mivel soha nem volt ideje gyerekvállalásra, így legalább ébren tartja az anyai ösztöneit. Mindez persze azt is jelenti, hogy igazi gyereket szülni már nem is tartja szükségesnek. Mint ahogyan párkapcsolatot kialakítani sem.
A műbaba egyelőre terjed, ám józan ésszel csak azt lehet remélni, hogy éppolyan gyorsan lecseng, mint a többi eszement divat.