Az én képernyőm

Mitől lesz jó műsor egy beszélgetős show? Bármilyen meglepő, a jó beszélgetésektől. Sem Liptai Claudia a TV2-n, sem Hajdú Péter a Viasat3-on nem tud megfelelni ezeknek az egyszerű feltételeknek. Ugyanazok a halálosan unt „sztárok” járnak ki-be náluk, akiket már teljesen leharcolt a bulvársajtó. Ugyanazok a sztorik köszönnek vissza, a műsorvezetők ugyanúgy nem tudnak beszélgetni: Claudia amolyan női rosszmájúsággal csipkelődik, Hajdú keménynek hitt, de csupán agresszív nyomulással firtatja – a nagy semmit.
Most azonban kellemes meglepetés érheti a nézőt ebben a műfajban, ha a HírTv-re kapcsol kéthetenként szombaton. Borbás Mária már korábbi műsoraival is bizonyította, hogy nemcsak felkészülten, szellemesen, oldottan tud társalogni, hanem rendelkezik egy, a mai médiában rendkívül ritka tulajdonsággal: valóban kíváncsi a beszélgetőpartnerére. S olyan női melegséggel, kedvességgel, szeretettel csinálja, hogy látszik, ez a személyiség nagyon a helyén van a televíziózásban.
A Buké, az élet show-ja Borbás Marcsival című beszélgetőshow-ról a harmadik adás után meg merem kockáztatni: egyre jobb. A beszélgetőpartnerek kiválasztása legutóbb telitalálatnak bizonyult. Szász Lula, Mészáros Márta és Cserhalmi György egyike sem agyoncsócsált sztár, de mindhárom nagyon érdekes személyiség a maga különböző módján. Szász Lula mindenütt Szász Endre festőművész özvegyeként viselkedik az együtt töltött 24 év okán. Első látásra egy a szörnyeteg amerikás magyar öreg nő prototípusából, „és akkor ott álltam talpig hófehér nercben”... De ahogy halad előre a beszélgetés, kibontakozik egy okos, ravasz, öniróniában és humorban gazdag személyiség, aki azért még elég szörnyű, de mindenképpen érdekes is. Hihető, hogy ő „csinálta meg” Szászt Amerikában, bár talán jobb lett volna, ha az óriási technikai tudású mester csinálatlan marad, és inkább a művészet pokoli bugyraiba, mint a pénz ölelő karjaiba igyekszik.
Mészáros Márta iránt elfogult vagyok, nagyon szeretem a filmjeit. A rendezőnő egész életében bátor, őszinte és egyenes művész volt, egyéniségén az időskor bölcsessége és humora sokat finomított. Élete, anekdotái maga a történelem. Mellette ült Cserhalmi György, aki ha Amerikában születik, első számú szupersztár lenne tehetsége, jó külseje, karizmatikus egyénisége okán – így csak az egyik legjobb magyar színész. Öröm volt látni, hogy hatvanévesen milyen jól néz ki, hogy a közélettől való józan tartózkodás milyen jót tesz neki, s az egykori fenegyerek ma nyugodt, kiegyensúlyozott, jó humorú, igazán klassz férfi. Ők ketten és Marcsi jót beszélgettek Latinovitsról, filmekről, Lengyelországról, rendszerváltásról.
A műsorban állandó fontos szerepe van még a kiváló zenét játszó Bolyki fivéreknek, a remek boroknak, némi főzésnek és gasztronómiai kalandozásnak, a jól sikerült díszletnek. Nagyon kellemes szombat este volt. Bravó, Borbás Marcsi!