Évfordulók

Hosszú, sikeres életút jutott a 115 esztendeje született világhírű pszichiáternek, Szondi Lipótnak (1893–1986). Egy felvidéki szegény zsidó cipész második házasságából, tizenkettedik gyerekként született. Az orvosi diploma megszerzése után tudományos kutatóként alkattani, örökléstani és hormonális kérdések, ezek összefüggései és kórlélektani vonatkozásai foglalkoztatták. A budapesti Gyógypedagógiai Főiskolán alkotta meg a sorselemzés módszerét. Életművében a „sors” és a „választás” az a két fő fogalom, amely elválaszthatatlanul összefonódva jeleníti meg munkásságának lényegét. A sorselemzés mint önálló mélylélektani irányzat megteremtőjeként kidolgozta az ösztönlélektan speciális ágát, és ennek kísérleti módszerét, a róla elnevezett korszakalkotó tesztet. A sorsanalízis lényege a családi tudattalan szerepének kutatása, a gyerekkori traumák, az örökletes ösztönvonzalmak egyéni és társadalmi hatásvizsgálata. A lelki életet nyolc, egymással páronként szembeállított ösztön keretében értelmezte. Elmélete szerint az embert ezek az ösztönök irányítják, amelyek sorsszerű, öröklött programot hordoznak. 1944-ben deportálták, majd Svájcban kapott menedékjogot. Zürichben telepedett le, ahol megalapította a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központot, majd a Szondi Intézetet. „Annak bizonyítására törekedtem, hogy az ember nem tehetetlen báb, nem a körülmények védtelen áldozata. Erőmet arra fordítottam, hogy pácienseim akaraterejét fejlesszem, hogy önmaguk irányítsák kiegyensúlyozott életüket” – vallotta.