Évfordulók

Egerben született 145 éve Bródy Sándor (1863–1924) író, publicista, aki a XIX. és XX. század fordulóján új hanggal, új életformával és érzésekkel toppant be az irodalomba. Regényeiben, elbeszéléseiben, drámáiban a kor divatos stílusát, a naturalizmust a romantikával ötvözte. Igazi műfaja a novella, egyik fő erénye a nagyvárosi zsargon és a falusi tájnyelv játékos keverékéből alkotott hajlékony nyelvezet. Szerb Antal impresszionista írónak nevezi, akinek az irodalomban a nyelv frissessége a fontos. Íróként „meséit naturalista módon gondolta el, de amikor eszébe jutott, átcsapott a lírába vagy a fantasztikumba. Impresszionizmusa mintha akarata ellenére jönne létre, tárgyilagos akar maradni, de minduntalan elragadja szeszélyes, gazdag temperamentuma. Ő volt az első, aki prózájába beengedte az akkortájt születő pesti nyelvjárás sajátos fordulatait”. Számos lap és folyóirat munkatársa, újságíróként is termékeny, a napi aktualitás lázasan érdekelte. Pályája elején könnyű és gyors sikereket aratott. Egyik legjobb regényének címe, A nap lovagja tökéletesen illik az íróra is. Saját magáról formálta a feltörekvő, majd kiábrándult nagyvárosi értelmiségi figuráját. Kora egyik legjobb polgári írója lebilincselő személyiségként is hatott kortársaira. Fia, a szintén író Hunyady Sándor szerint „az egyénisége feltétlenül hódolatot keltett, de ugyanakkor fölébresztette az irigységet, a haragot, néha a gúnyt. Olyan volt, mint a modern villamos transzparensek. Fölragyogott, kihunyt. Szeszélyesen járt, szakadékokon. Siker és bukás között”.