Az én képernyőm

Van produkció, ami annyira rémes, hogy már-már jó. Legalábbis azt eléri, hogy a néző leesett állal bámul: ébren vagyok, vagy álmodom? De nem lehetek ébren, hiszen elképzelhetetlen, hogy erre a műsorra időt, pénzt, nagyon sok pénzt, fáradságot fordítottak… Például olyan kitűnőségek, mint az exkormányszóvivő Batiz András, e sorozat egyik atyja. A Kordáék a föld körül című sorozatról van szó, amelyben a reneszánszát élő énekes és csinos felesége bejárja a világot, és értelmezi azt. A rafinált ajánlás szerint azért, hogy házasságukon javítsanak egy kicsit. Nos, ugye, ami nem öl meg, az erősít, úgyhogy ez a frigy hosszú életű lesz.
Megvallom, már többször nekiveselkedtem, hogy megtekintsek egy-egy epizódot, mert többektől hallottam, ezt látni kell! A múlt héten láttam is fél órát belőle: Gyurikám és Klárikám éppen belegyömöszölték magukat valami meleg kezeslábasba, hogy aztán szánon nekivágjanak a finn erdőnek. Majd úgy csináltak, mintha egy jégszállodában töltötték volna az éjszakát. Gyuri bá’ végigdohogta az egészet, Klárika hisztérikusan kacarászott – akkor ennyi elég is volt. Nem hittem volna, hogy rá tudom magam venni a folytatásra. Most hétfőn azonban belepislantottam az újonnan indult Győzike-show-ba. Éppen arra a jelenetre sikerült odaérnem, hogy a két kislány ordít az apjával: nem érdekel, amit mondasz! Hát, ha még őket sem érdekli, engem még úgy sem. Nos, gondoltam, ez volt az előétel, jöjjön a főfogás: a Korda házaspár kalandjai – már csak jobb lehet.
Különös, de tényleg végignéztem, főleg, mert a távkapcsolóért nyúló kezem megállt a levegőben és úgy maradt. Az illusztris művészpár Szentpétervár, majd Moszkva nevezetességeit tekintette meg. Legjobban az Ermitázs épülete (kívülről) tetszett nekik, ezt ebből a párbeszédből tudhatjuk: – Klárikám, láttál már ilyen szépet? – döcögte szavait a maga lassúdad módján Korda. – Én még soha, Gyurikám – hangzott a válasz. Amúgy Kordának semmi sem volt jó. A teljes értetlenség öreguras totyorgásával szállt be például a moszkvai metróba: – Jujj, életemben először metrózok, jujj, milyen lesz? – Szegény Klárika – akinek egyébként egy természetes mondata sincsen – egy ápoló beletörődésével tipegett mellette. Aztán meg Gyurikám nem tudta használni az evőpálcikát, amiről mindig lepottyant a falat, és azt motyogta: – Ezt nem hiszem el. – Hát ilyen érdekes dolgok történtek velük.
Jó, rendben van, Kordáék feltámadtak, újra sztárok. Most már csak azt mondaná meg valaki, hogy mi mivel érdemeltük ezt meg?