Jeles napok

Az ókori kultúrákban az égi jelenségekhez kötődtek az ünnepek. A tavaszi megújhodást, az akkori új év kezdetét a „tavaszpont” jelentette. Ekkor a Nap éppen keleten kel fel, és éppen nyugaton nyugszik, sugarai merőlegesek a Föld forgástengelyére, így a nappalok és az éjszakák hossza e napon (a tavaszi napéjegyenlőség napján – március 20-22.) azonos az egész földkerekségen. A tavaszponttal véget ér a halál hálójába zárt Halak hónapja (február 24.–március 20.), és belépünk az élet megújhodásáért kemény, férfias küzdelmet vívó Kos jegyébe (március 21.–április 20.).  A Halak és a Kos havába esik a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt és a feltámadást követő – szintén 40 napos – húsvéti időszak jelentős része. Húsvét napja a tavaszpont utáni holdtöltét követő első vasárnap. A kereszténységben – ekkor – Jézus kereszthalála és feltámadása által megnyitotta a mennyország, az örökélet kapuját. Feltámadása után Jézus betörte az alvilág zárt ajtaját, és kiszabadította az ott sínylődő lelkeket. Mennybemenetele előtt Jézus még 40 napig többször megjelent a tanítványainak, mondván: „Ne féljetek!” vagy „Békesség veletek!”. Ebben az időszakban – Kos havában – a sarjadó „élet” még nagyon védtelen, ilyenkor – a sötét erőkkel szemben – még szükség van a tüzes, harcias kos fellépésére, akinek jele – a szarvait felidéző, visszahajló szárú V betű – jelképezi a halál felett aratott győzelmet, a feltámadt Krisztus kitárt karjait és az éppen kipattanó rügyeket.