Bűnről bűnre

Lassan két táborra szakad az emberiség: egyik féltekén az elkötelezett kutyabarátok élnek majd, a másikon pedig azok, akik zsigerből nem tűrik maguk közelében a derék négylábúakat. A viták során mind a két félnek vannak muníciói. A kutyabarátok, akik közé magamat is sorolom, olyan példákkal állnak elő, mint a vakvezető kutyáké, akikre egy ember élete van bízva. És hál’ istennek, az az ember rendre hazaér. Vagy az elhíresült Mancs „munkássága”, akinek számtalan katasztrófa túlélője köszönhette életét.
A másik oldalon azok a kutyaprecedensek sorakoznak, amikor ember ellen fordul az állat, nemegyszer véres tragédiát okozva. Nemesbikken, ebben a borsodi kis faluban a kutyaellenes hangulat kapott táptalajt. A 63 esztendős H. János, a kocsmából jövet, kapatosan a futballpályán játszó gyerekekre uszította 13 kutyáját. Ők aztán tették a dolgukat, ahogy azt a gazdájuk parancsolta. Rávetették magukat a hétéves Robikára, és szétmarcangolták. Az életre való kis srác a terhes édesanyja karjaiban vérzett el. A 13 ebet a tiszalúci sintértelepre szállították megfigyelésre, s el fogják altatni őket. Szegényeknek azért kell lakolniuk, mert szerencsétlenségükre rossz gazdához kerültek. Meleg, családi környezetben lehetett volna belőlük a gyerekek kedvence, a lurkók játszótársa, de mivel csak ridegséget kaptak az embertől, miért hitték volna jó barátnak?
H. János ellen eljárás indul, a büntetése kettőtől nyolc évig terjedő börtön lehet. Valójában egy balszerencsés figurája ő is a sorsnak: a futballpálya mellett lakott, ami nem a legmeghittebb zuga egy csendes falunak. A gyermekzsivaj sok volt a magányos férfi alkoholtól felajzott idegrendszerének. Előbb késsel hadonászott, aztán a kutyákat engedte rá a ricsajozókra. A kutyák engedelmeskedtek a parancsnak.
Az emberiség két fele pedig továbbra is harcban áll egymással: akkor a kutya most barát vagy ellenség? Úgy gondolom, erre választ a gazda jelleméből kaphatunk.