Évfordulók

Hosszú, kivételesen ragyogó színészpálya, ám derékba tört élet, tragikus halál jutott a 115 éve született Bajor Gizinek (1893–1951). Huszonegy évesen szerződtette a Nemzeti Színház, amelynek színpadán – egy év megszakítással – több mint 35 évadon át az ország egyik legünnepeltebb csillagaként szerepelt. Cenner Mihály színháztörténész szerint „nem sztárja, tüneménye, legnagyobb művésze lett a Nemzeti egyik legragyogóbb korszakának. Tündökletes kacérsága, ezerszínű játéka, muzsikáló hangja mindenkit meghódított. Varázsa különleges egyéniségében rejlett, s mindent tudott a színpadon. Nem a klasszikus szerepek voltak a legnagyobb alakításai, igazán a modern darabokban érezte otthon magát, ezek főszerepeit játszotta feledhetetlenül.” Kortalan bája, finom humora, egyedülálló alakteremtő képessége szinte minden darabot sikerre vitt, amelyben színre lépett. Nézők és kritikusok hódolattal csodálták mint Júliát, Titániát, Nórát, Ziliát, Cleopatrát, Lady Milfordot. Közel kétszáz szerepe közül nehéz választani: Szép Ernő, Herczeg Ferenc hősnőit vagy az egzotikus Gyémántpatak kisasszonyt a közönség éppúgy nem felejtette, mint Kaméliás hölgyét vagy A bolond Ásvayné neki írt, bravúros kettős szerepét. Az utókor nem kaphat hiteles képet valódi lényéről a fennmaradt, gyenge filmekből, hangfelvételekből. Higgyünk a szerencséseknek, akik látták, és hódoltak páratlan tehetségének. Neve, játéka fogalom, legendák övezte alakja kor- és pályatársai emlékeiben maga a megfejthetetlen csoda. Otthona ma színészmúzeumként várja a látogatókat.