Az én képernyőm

Néző hétfő estefelé lapozgatja a műsorújságot, mit is nézzen. Győzike, Hal a tortán – jaj, ne. Különféle helyszínelők: már a könyökén jönnek ki. Aztán ráesik a pillantása az m1-re: százéves a Nyugat folyóirat. Ebből az alkalomból Móricz-est a Vígszínházban. Néző nem jön igazán lázba. Aztán eszébe jut ifjúsága, gimnazista kora, amikor a Móricz-regények erotikájára rácsodálkozott, aztán bölcsészkari tanulmányai, amikor a szigorlatra végre elolvasta az Erdélyt (és nem bánta meg), sóhajt egyet és nekigyürkőzik. Néző azt gondolja, mégis inkább Móricz, mint Gáspár… De azért kissé hümmög magában. Nyugat? Móricz? Olvassa még ezeket valaki a közvetlen szakmán kívül? Érdekelnek még valakit? – pislant saját könyvespolcára, ahol ott porosodik az apukájától harminc éve kapott Móricz-összes. És ha a regényei nem, akkor pláne a szerelme…?
Ám aztán mégis megtörténik: Néző nem kapcsol el, figyelni kezd. És magában leszámol azzal a tévhittel, hogy régen stabilabbak voltak a házasságok, hogy hűségesebbek voltak az emberek, kordában tartották a szenvedélyeket. A művészek bizony mindig is feszegették a korlátokat, legfeljebb a nagyközönség nem tudott róla a bulvármédia előtti boldog időkben. Forgách András műve Móricz szerelmi drámájáról hiteles dokumentumokon alapul. A történet szikáran ennyi: Móricz Zsigmond 1925-re befutott, sikeres író. Beleszeret egy szép színésznőbe, akiért elhagyja családját. Felesége öngyilkos lesz, Móricz egy év múlva elveszi Simonyi Máriát.
A darab során kibomlik a teljes dráma. Az együtt középkorúvá váló házaspár válsága, a művész önzése, akinek mindig új impulzusok kellenek munkájához, a tévedése, hogy ezt az új asszonytól kapja meg, a szexuális és a lelki vonzódások összegabalyodása. Móricz maga is tudja, hogy felesége mellett érett íróvá, hogy Janka magas mércéje, mindig nagy hőfokon égő természete, birtokló szerelme kellett ahhoz, hogy a fontos művek megszülessenek. Ugyanakkor vágyik a pihentető, könnyű és vidám kapcsolatra is, ki akar lépni súlyos és felelősségteljes életéből. Janka a lobogó tűz, Mária a hűs szellő. Nemcsak a férfi, hanem az alkotó is roszszul választ. Ezt később maga írta meg kegyetlenül őszinte regényében, Míg új a szerelem címmel.
A vígszínházi egyetlen előadás – Hegedűs D. Géza rendezésében – kiváló színészekkel, lebilincselően ábrázolta a történetet. Móricz Hegedűs D. Géza, Janka a ragyogó Börcsök Enikő volt. Szereposztási tévedés volt azonban Máriát a gyönyörű és tehetséges Danis Lídiával játszatni, az ő erős egyénisége, nyers szexualitása más nőt mutatott (bár azt jól hozta.) Ez az egyetlen alkalomra elkészült előadás igazi tisztelgés volt a valaha oly nagy súlyú Nyugat írói, s a ma alig olvasott Móricz  előtt.