Bűnről bűnre

Valamennyi nyilvánosságra kerülő bűncselekmény éket ver az emberek közé. Egy vidéki családtól hordom évek óta az akácmézet. A napokban arra jártam, a kertkapu nyitva volt, bementem. A ház mögül borjúnyi kutya somfordált elő, mikor megismert, vakkantott kettőt, és visszavonult az őrhelyére. Az előszobába belépve hangos „csókolom"-ozásba kezdtem, aztán nyitottam a konyhaajtót. Ahol egy fúria fogadott: – Kicsoda maga, mit keres itt, hogy jött be! Mindjárt hívom a rendőröket! – Percekbe telt, míg zavarodottan tisztáztam magam a nagymama előtt, aki az unokára vigyázott, ameddig a „gyerekek" a városban jártak. Miközben elmondtam jövetelem célját, az üvegben megkeseredett a méz...
Évekig éltem pedagógusként iskolás gyerekek között. Mindig volt a kezem ügyében egy-egy buksi fej, melyre szórakozottan barackot nyomhattam. A srác fülig érő vigyorral nyugtázta a gesztust, úgy fogta fel, hogy jó kedve van a tanár bácsinak. Akkor pedig ugye a gyerek is vidám. Napjainkban, ha sorban állok a boltban és rámosolygok egy helyes lurkóra, a szülők riadtan rángatják el a közelemből, mert hallani vélik a cukorkás zacskó zörgését a zsebemben. A dolog, sajnálatos módon, érthető. Nemrég a fővárosban, a Havanna lakótelepen elfogtak egy 32 éves férfit, aki lakására csalt egy fiúgyereket és fajtalankodott vele. Ugyanott egy kislány apja elkapott egy másik pedofilt, aki a gyermekét környékezte meg. Az apa helyben igazságot szolgáltatott… A rendőrség „csalinak" felrakott az internetre néhány, gyerekekről készült szexfotót. Hamarosan több százan (!) töltötték le a képeket. Naponta röppennek fel hírek elrabolt és rabságban tartott kiskorúakról. A társadalom ez ellen kimeresztett tüskékkel védekezik. A bűnelkövetők generációk kapcsolatait mérgezik meg. Eltávolodtak egymástól a stopposok és az autósok. Gyanúsak a fogyasztók előtt a díjbeszedők, de már az intézkedő rend őrét is ajánlatos megtesztelni...
S én meddig sétálhatok még a tündérszép unokámmal, kézen fogva, büszkén a főutcán?