Évfordulók

Rövidre mért életét hatalmas munkabírással és becsvággyal töltötte a 160 esztendeje született Baross Gábor (1848–1892) közlekedésügyi miniszter. Vaskezű irányítása és a vasúttal összefonódó pályafutása miatt vasembernek, vasminiszternek is nevezték. Fiatal országgyűlési képviselőként kezdett kereskedelem- és közlekedéspolitikával foglalkozni. Az elmaradott hazai gazdasági élet fejlesztésében korszakalkotó tevékenységet folytatott. Egész óriási életművével a polgári Magyarország felvirágoztatásáért dolgozott. Közlekedéspolitikájában Széchenyi reformeszméinek megvalósítása vezérelte. Világosan látta az ipar, a kereskedelem és a közlekedés összefüggéseit, s elérte, hogy az illetékes minisztériumok hatáskörét ennek megfelelően szabályozzák. Hat évig volt közmunka- és közlekedésügyi, majd kereskedelemügyi miniszter. Eredményesen megreformálta az ország közlekedési rendszerét. Nevéhez fűződik a vasútvonalak jelentős részének államosítása, a magyar államvasúti rendszer megteremtése, a mozdony- és vagonállomány növelése, a zóna-és a teheráru-díjszabás bevezetése. Létrehozta az úttörvényt, a vasúti tisztképző tanfolyamot, a Postatakarékpénztárt. Hat évvel halála után már szobra állt Budapesten. Juhász Gyula ódát írt emlékezetére: „Baross: e név gránitból és acélból / Úgy döbben most elém: élő szobor, / Kihez az olcsó jelszóktól alélt kor, / Mint orvosához, elzarándokol. / Baross: e név ma azt jelenti: munka, / Kitartó, lázas, lelkes és erős, / Nézd, magyarom, bár sorsa porba sújtja, / Haláláig hogy dolgozott e hős!”